A Szentpétervári Koncertkórus fellépésén jó volt ízig-vérig karácsonyi dalokat hallgatni a rettenetes Last Christmas és a még rettenetesebb All I Want for Christmas helyett.
Gazda Albert
Azt az egyet nem tudom – többet is nem tudok, de tetszik most ez a felütés –, hogy mitől lettek a magyarok ennyire himnuszgyűjtögető nemzet.
Nagyon úgy tűnik, a haladás azt jelenti, minél inkább megyünk előre az időben, annál nagyobb hülyeségeket – vagy galádságokat – lehet állítani és elhinni egy füst alatt.
Nagyságrendekkel lenne szórakoztatóbb és emelkedettebb a közéletünk, ha nyelvezetében effajta patinák bukkannának fel rendszeresen.
Nincs feltétlenül szükség éles konfliktusokra és gonoszokra ahhoz, hogy fenntartsák az emberek odaadó érdeklődését.
Hevenyészett számításaim szerint három eset lehetséges. Az egyik, hogy kereken húsz esztendeje nem létezem. A másik, hogy egyfajta biológiai csoda vagyok. A harmadik, hogy a tudományos álláspontoknak muszáj megengedniük a kivételeket.
Nálunk a párt jelöli a jelölteket, a legalaposabb előtanulmányokat követő gondos mérlegelés után. A folyamat végén egyvalaki marad.
Lett egy csomó kedvenc csapatom. Aszerint választottam, hogy mennyire tetszett a csapat neve.
A hetvenes években mindenki indián szeretett volna lenni. Nem űrhajós, mert az űrhajósokat túlzásba vitték, és a sci-fi korszak csak később következett.
Második gyermekkorom keretei között nem a buszokat lesem, hanem a repülőket. Szeretem, hogy légi folyosó alatt lakunk.
Azt hangoztatja Háy János, hogy kettétört keksz az ország, és a mindkét oldalról lemorzsolódottaknak nincsen hazájuk.
Tokaj környéke a nem különösebben vidám kezdeteket követően sok kedves élménnyel ajándékozott meg bennünket anélkül is, hogy az egyébként világszínvonalú borokba alaposabban belemerültünk volna.