Néhány évtizeddel ezelőtt még az is kérdéses volt, hogy más csillagok körül is keringenek-e egyáltalán bolygók (hiszen az elsőt mindössze 1995-ben fedezték fel teljes bizonyossággal), de az ismert exobolygók száma mára 5500 fölé emelkedett (csak 2016-ban majdnem 1500-at fedeztek fel közülük). Így manapság már nem akkora hír, ha találnak egy újabbat. A WASP-69b jelű bolygó azonban különleges: az üstökösökre hasonlító csóvát húz maga után, amelynek hossza meghaladja a félmillió kilométert.
Az exobolygó egy 160 fényévre lévő csillag körül kering, a csóvája pedig hélium gázból áll. Nagyjából akkora mint a Jupiter, bár jóval könnyebb nála, és olyan közel tartózkodik a csillagához, hogy mindössze 3,9 földi nap alatt tesz meg körülötte egy fordulatot, tehát viszonylag gyakran kell újévet ünnepelni a WASP-69b-n. Minthogy a bolygó nagyon közel kering a csillaghoz, nagy forróság uralkodik a felszínén: az atmoszférája 10 ezer Celsius-fokra is felmelegedhet. A forróságtól kitáguló atmoszféra felső rétegéből a napszél folyamatosan sodor le anyagot, például héliumot, és ebből alakul ki a bolygó által maga után húzott farok. A csóva hosszúsága az átlagos Föld-Hold távolság másfélszerese. A bolygó héliumcsóvájának létezését már régóta gyanították (magát a bolygót már felfedezték korábban), de mindeddig nem sikerült megerősíteni.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) exobolygó-kutatói a Hawaii-i Manua Kea vulkánra épített Keck obszervatórium felvételeit elemezték. Ebből tárták fel a csóva valós hosszát és jellemzőit. Az eredményekből nemcsak ennek az exobolygónak a csóváját fedezték fel, de arra is magyarázatot találtak, hogy miért hiányoznak a Jupiternél kisebb, a csillagjukhoz hasonlóan közel keringő exobolygók. Valószínűleg az idők során a csillag sugárzása olyannyira erodálta az atmoszférájukat, hogy egyszerűen elfogytak és megsemmisültek. A Jupiter-méretű bolygóknak ezzel szemben elég nagy a tömegük, és így a gravitációs terük ahhoz, hogy képesek legyenek megtartani az anyagaik nagy részét.
A WASP-69b minden egyes másodpercben 200 ezer tonna anyagot veszít, de még e döbbenetesen nagy mennyiség dacára is meg fogja tudni tartani a tömege nagy részét a csillaga teljes életideje végéig (vagyis nem fog soha teljesen elfogyni). A vizsgálatával a kutatók valós időben figyelhetik meg, hogy a bolygók hogyan veszítik el az atmoszférájuk felső rétegét.
