– Nálunk is volt őszi hacacáré, a kordon egyik oldalán álltak az oltottak harminc centire tőlük az oltatlanok – meséli egy szabolcsi település politikusa, hozzátéve, hogy a lezárt részre védettségi igazolvány felmutatásával lehetett bejutni, aminek verekedés is lett a vége. A neve elhallgatását kérő ellenzéki politikus elmesélt egy másik idevágó esetet, még az előválasztási kampány idejéből. „Volt, aki közölte, hogy azért nem ír alá egyetlen ellenzéki pártnak sem, mert ők sem mondják ki, hogy kiirtják az emberiséget az oltással.”
Újságok, civil szervezetek, ellenzéki politikusok a járvány kezdete óta küzdenek azzal, hogy állami forrásból származó, hiteles, koronavírussal kapcsolatos adatokhoz jussanak, de sokszor vagy egyáltalán nem kapnak választ a kérdéseikre, vagy csak nagy sokára, perek útján jutnak információhoz.
Az egyik ilyen alkalom volt, amikor augusztusban Szél Bernadett független országgyűlési képviselő a Fővárosi Kormányhivataltól kapott válaszokat arra nézvést, hogy mely településre mennyi védettségi kártyát postáztak ki. Ebből aztán regionális bontást készítettek és azt az eredményt kapták, hogy épp a legszegényebb megyék lakosai számítanak a legkevésbé védettnek.
Ez már önmagában is aggasztó, de annak fényében különösen az, hogy már a második-harmadik hullámban is arról számoltak be forrásaink, hogy nagy arányban betegednek meg a zsáktelepülések és a szegregátumok lakosai. És mikor megjelent az oltás, akkor épp ezekben a megyékben, régiókban utasították el a legtöbben az oltást.
Egy hátrányos helyzetű dél-magyarországi kistelepülésen élő, anonimitást kérő aktivista például felemás tapasztalatokról számolt be a Magyar Hangnak. Egyrészt a községükben 50 százalékot meghaladó az átoltottság, ami kimondottan jónak számít szerinte. Másrészt viszont, akik eddig nem adatták be maguknak a vakcinát, azok félnek a mellékhatásoktól, amiről jellemzően a Facebookon olvasnak vagy egyszerűen csak „szájról szájra megy, hogy ki tudja mi bajunk lesz”.
– Abból nálunk nincs feszültség, hogy kérnék a védettségit: akik szegregátumban élnek, azok nem járnak olyan közösségi helyre, ahol kérnének ilyesmit – mondja.
Egészen más a helyzet az 1800 lelkes borsodi Farkaslyukban. A Szél által kikért augusztusi adatok alapján ez volt a harmadik legkevésbé védett falu, a lakosság 22 százaléka rendelkezett zöld kártyával. Ez annak fényében igazán ijesztő, hogy Farkaslyuk alpolgármestere és roma önkormányzati vezetője, Harkály Csaba maga is kampányszerűen járta a falut és bíztatta a helyieket, hogy adassák be maguknak a koronavírus elleni oltást. Ő maga és családja is így tett.
– Most huszonöt koronavírusosunk van. Vagy otthon vannak karanténban, vagy kórházban. Sokan most mondogatják, hogy kár, hogy nem hallgattunk rátok, meg hívnak és kérdezgetik, hogy akkor most mi lesz? – mondja Harkály, aki azt tapasztalta, hogy a 30 és 50 év közötti korosztállyal volt a legnehezebb szót értenie oltásügyben, az idősebbeknél többeket is rá tudott beszélni. Főleg a két fő információforrás ellentmondásosságát okolja ezért.
– A tévéből csak azt hallják, hogy kell az oltás, az internetről meg a különböző mellékhatásokról olvasnak.
– Mivel érveltek azok, akik nem akartak semmilyen oltást beadatni? – kérdeztük.
– Féltek, hogy meghalnak, meg hogy csipet tesznek belőlük, de mondtam, hogy ott a telefonjuk, annál jobb csip nem kell.
A nyíregyházi Kiss Márió is önkéntesként vett részt az „Oltass, hogy élhess” kampányban. Járta a szegregátumokat, ahol főleg személyes példáját emlegette, de ő is sok elutasító választ kapott.
– Nem lesz most ilyen kampány újra, úgy tudom, pedig jó lenne, mert, nagyon sokan haltak meg koronavírusban a cigányok körében is. Sajnos nincsen rá forrásom, mert egyébként szívesen csinálnám, mert azt látom, hogy hihetetlen rosszak megint a számok és a kormány nem tesz semmit.
