Leszakadt az ég, meg az ablaktörlőm gumírozásának egy része is a kocsin, szomorú voltam. Aztán ahogy Székesfehérvár felé közeledtem Orbán Viktor és/vagy a Fidesz-KDNP kampányzárójára, az eső elállt, sőt, még a Nap is kisütött egy kicsit. Ezt megkancafülézték – gondoltam, miközben hálásan felnéztem az égre. Egy oszlóban lévő felhő ugyanis mintha Orbán Viktort formázta volna.
A rendezvényt a Városház tér közepén lévő országalmához hirdették. Az országalma (kisbetűvel) az uralkodói hatalmi jelképek egyike. Az Országalma (nagybetűvel) egy vörösmárvány díszkút, és most, a kampányzáró miatt az uralkodói hatalmi jelképek egyike.
A belvárosban nagy a tömeg. Mindenki aggódik, mert a helyszínt, ami nem az Országalma, hanem egészen pontosan a néhány méterre lévő püspöki palota előtti térrész, kordonokkal zárták le.
– Hát így most mi lesz? – kérdezik többen is. – Nem láthatjuk közelről Orbán Viktort? Amíg a kérdés eldől, zászlóárusoknál vásárolhatnak a hívek, de aki nem türelmetlen, és megvárja, amíg a kordonokat felszedik és beengedik a népet, kaphat ingyen is.
– Ezt én nem adom vissza – mondja egy ötvenes apuka, egyik kezében kisgyereket tartva, a másikban pedig az ingyen felvehető „Április 3. Szavazz!” feliratú táblát. – Hazaviszem a papának, hogy kitehesse az ablakba – mondja és olyan áhítattal néz, mint Borisz Fjodorovics Andrejev szovjet színész – az általa alakított, mindig helytálló vasmunkás, később szovjet katona szerepében – Sztálinra.
Még majdnem egy óra van hátra Orbán Viktor fellépéséig, de már sokan vannak a szavazói.
– Nem elegen, itt kérem százezreknek kéne lennie – mondja egy sofőrbajuszos illető szomorúan.
Nem tudom elengedni a tényt, hogy elállt az eső, ezért vicceskedni próbálok és megkérdezem a sofőrbajuszos illető társaságában lévő asszonyt, mit szól hozzá, hogy Orbán Viktor elállította az esőt.
– A Jóisten áldja meg! – válaszolja. Többet nem teszek fel viccesnek szánt kérdést.
A kampányzáró közönségével beszélgetni olyan, mintha a kormánymédiát olvasná az ember. Hozzávetőleg szó szerinti idézetekben mondják fel a propagandát. Nincs értelme idézni ezeket, aki kíváncsi arra, hogy a fehérvári kampányzáró résztvevői miket mondtak, olvasson, nézzen bele a majd 500 sajtóterméket összefogó Kesma valamelyik izéjébe. A legérdekesebbeket azért leírom.
Az, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig a politikai porondon lehet, az azért van, mert Gyurcsány elszámoltatásának hiánya hiba volt. De Orbán Viktor egy kedves ember, nem erőszakos, márpedig az elszámoltatást csak erőszakosan lehetett volna kierőszakolni.
Az Ukrajna elleni háborút az Egyesült Államok indította és finanszírozza. Ha mondjuk Mexikóban lenne háború, az érthető volna, de így, hogy Ukrajnában, az egyértelműen az USA felelőssége.
Közben elkezdődik a rendezvény, a műnemzetinek öltözött és frizurált Tóth Gabi, aki néhány hónapja lett keresztény-konzervatív előadó, Himnuszt énekel. Azután jönnek és beszélnek a színpadon a felszólalók sorban, Vargha Tamás (Fidesz-KDNP), a körzet országgyűlési képviselője, Törő Gábor, Fejér megye 2. fideszes képviselőjelöltje, Cser-Palkovics András fideszes polgármester. Aki olyan szépet mondott, hogy a mellettem álló néni megkönnyezte. Ezt mondta Cser-Palkovics: „Magyarország hajójának előre kell mennie, és el kell kerülnie a háború viharát.” Egyébként nem csak nénik vannak itt, bácsik és fiatalok is. Utóbbiak lehet, hogy most nem kapnak zsebpénzt, mert többen is távoznak a kampánygyűlésről, mert „uncsi”.
És végül jön Orbán Viktor is a színpadra, Viktor, Viktor, skandálja a tömeg. Viktor szónoklatáról részletesen beszámoltunk, de a kedvenc részemet hadd említsem meg. A vasárnapi választáson Törő Gábor dolga egyszerűbb lesz Viktor szerint, mert „a móriakban mindig meg lehet bízni”. Fehérvár azonban bonyolultabb ügy – mondja. A móri bor jobb, mint a fehérvári? – olvasom a kérdésemet jegyzeteimben.
Rendre felcsattan a taps miközben a miniszterelnök beszél, én nem tapsolok. Ennek több oka is van. Egyszer csak egy ráncos kéz, rajta tökéletesen manikűrözött, ezüst színű lakkal bevont körmök böknek meg:
– Maga miért nem tapsol? – kérdezi a kézhez és a körmökhöz tartozó elegáns, hetvenes éveiben konzervált úrasszony.
– Hát, őőő…
– Áruló – mondja pengekeskeny szájával. Tessék tapsolni!
Ezután folytatom a jegyzetelést a telefonomon, mire ő:
– Ügynök! Áruló!
És ezt elkezdik még néhányan mondogatni. Azután rájönnek, nem jó, ha ebből hangoskodás lesz, mert a Szeretett Vezető még magára értené.
– Haggyon mán békibe’ – mondom neki, meglepődve magamon, hogy ilyen népiesen szólok, közben olyan édesen nézek, mint Menczer Tamás államtitkár a választási plakátjain. Ez megzavarja a nyugdíjas polgárasszonyt, ezért csak ennyit mond:
– Hülye.
Rettentően sokan vagyunk. Kétségbeesetten keresem a tekintetemmel Rákay Kálmán Philipet, de nem látom. Pedig ő biztosan megmondaná, mennyien. De sokan, az biztos. Amikor vége a bulinak és megyek az épülő-szépülő Székesfehérvár belváros melletti egyik szégyenfoltjához, a híres Murvás parkolóhoz, amit most nagyrészt víz borít, egy vidéki delegáció nyugdíjas tagjaival futok össze. Cáfolhatatlan érvük van arra, hogy Orbán Viktorra (nem a Fideszre, Orbánra!) kell szavazni vasárnap.
– Volt olyan nyugdíjas, aki visszaadta a 13. havi nyugdíjat?
– Nem tudom – válaszolom.
– Na ugye!
