Bár az elektronikus ügyintézés miatt nem állnak tömött sorok az utcán, hetente 10–12 ezren veszítik el az állásukat a koronavírus miatt kialakult válsághelyzetben.
Henrik (35 éves) jön éppen kifelé, takarítóként dolgozott egy hostelben. A szálló bezárt, ő két hete került utcára. Próbált ismerősökön meg az interneten keresztül állást keresni, nem járt sikerrel. Alig van pénze, szüksége volna munkanélküli segélyre és állásra is. (...)
– Szerintem ez is jó magyar szokás szerint megy majd: talán találok valamit feketén – mondja.
(...)
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkanélküliség Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében a legnagyobb. Rétságra megyek, a megyei kormányhivatal munkaügyi központjának helyi kirendeltsége, szóval a járási központ alig egy órája nyitott ki. Három férfi várakozik az ajtóban, közülük csak egy, Lakatos Tibor szeretne beszélgetni. A többiek szégyellik a helyzetet, amibe kerültek, ez persze teljesen érthető. Mármint nem az, hogy belekerültek. Tibor eredetileg kőműves, a járványhelyzet előtt kamionsofőrként dolgozott, másfél hónapja munkanélküli, mert a koronavírus miatt nem kap fuvarokat. Nem mondhatja, hogy a tartalékait éli fel, mert azok nincsenek.
(...)
Mit mesélnek azok, akik személyesen mennek be a munkaügyi központokba? Egyáltalán miért ezt a formát választják: nincs internet otthon vagy nem tudják kivárni a megkapott időpontot? Mit gondolnak a kormány által lehetőségként ajánlott mezőgazdasági munkáról? Kik sínylik meg leginkább a koronavírus-járvány miatti helyzetet? A válaszokat megtalálja a Magyar Hang április 23-án megjelent 2020/17. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 17. számban? Itt megnézheti!
