Az ország egyik fele arra vár, hogy a NER örökké létezzen, a másik meg, hogy holnap megszűnjön – fogalmazott szombati beszédében Vona Gábor. Szó esett flow-ról, John Travolta-mémről és sorosistákról-orbánistákról is, a pártelnök pedig ismételten bocsánatot kért többektől.
Hűtőmágnes, programfüzet és karszalag – ezekkel fogadták a látogatókat Vona Gábor „zászlóbontó” rendezvényén szombat délután. Szinte megtelt a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ három órára, amikor a rendezvény elkezdődött. Egész sor programpontról tájékoztattak a szórólapon a Himnusztól az alapító nyilatkozat felolvasásán és Pekárné Farkas Emese alelnök beszédén át a zászlóbontásig és a Szózatig. A Második Reformkor alapító nyilatkozatát közzé is tették a kis programfüzetben. A rendezvényen valamivel jellemzőbbek voltak a fiatalok, de mindenféle korosztály képviseltette magát.
A rendezvényt már korábban meghirdették, de az csak a hét második felében derült ki, hogy valójában egy párt zászlóbontó eseménye lesz. (A programfüzeten már Zászlóbontó Kongresszusként is nevezték meg.) Vona Gábor nemrég újabb könyvet adott ki a humanizmus mellett, és korábban azt mondta, ezzel is tervezi most járni az országot. Távozott a beszélgetős műsorokból, de ez sem volt feltétlenül rendkívüli: az Ötben például már tavasz végén sem volt látható. A héten viszont bejelentette, hogy a Második Reformkor (2RK) párttá alakul, és a jövő évi EP-választáson indul is majd. Az önkormányzatin viszont nem terveznek, főként azért sem, mert egyik fő programpontjuk a pártmentes önkormányzatokról szól. A héten kiderült, hat alelnökkel indulnak el, van továbbá pártigazgatójuk és szóvivőjük is.
A rendezvény elején rövid fotóválogatást vetítettek, melybe második reformkoros találkozókról készült képeik és ATV-s stúdióbeszélgetések fotói is belefértek. A színpadra vonult a Második Reformkor stábja, köztük még a HR-es és az ifjúsági szervezet vezetője is.
A beszédét Vona Gábor azzal nyitotta, hogy öt kérdést tesz fel, ezekre igyekszik választ adni. Miért alakultak párttá? Mi az ő szerepe ebben? Miben mások? Mik az ő ügyeik? És mi vár rájuk? Azért váltak párttá, mert senki nem képviseli őket. Vártak, vártak, de senki olyan nem jött, akire jó szívvel tudnának szavazni. Tölgyessy Péter nyilatkozatára hivatkozott: Magyarország frusztrált ország, mert nem teljesültek a rendszerváltás ígéretei. Tölgyessynek szerinte is igaza van, viszont úgy látja, nem azóta vagyunk frusztráltak, hanem több mint száz éve. Sok külső okot lehetne találni, „mi mások lennénk, ha nem frusztráltak?” De ebben érez felelősséghárítást is. Nem lehet, hogy azért vagyunk azok, mert nem beszéltek velünk sosem őszintén? – tette fel a kérdést. Hamis illúziót kergetett szerinte Horthy, Kádár vagy épp Gyurcsány is. Az ősbűn viszont, hogy azt hisszük, nekünk nincs dolgunk az egésszel, majd a nagy ember megoldja. Lehet szerinte, hogy nem szerencsés egy új párt elnökként ostoroznia a mindenféle szavazókat, de ez az igazság, és változás nélkül nem megy. Az ország egyik fele arra vár, hogy a NER örökké létezzen, a másik meg arra, hogy holnap megszűnjön – fogalmazott. Az első reformkort sem az ufók hozták létre, hanem a dédszüleink dédszülei, vagyis mi – tette hozzá.
A kormányfő szerint Magyarország flow-ban van – folytatta Vona Gábor. Ilyen állapot akkor szokott megvalósulni, amikor elfelejtjük aggályainkat, démonainkat, kishitűségünket, és elkezd bennünk áramlani az energia. Elkezdünk teremteni, amiről nem is tudtuk korábban, hogy képesek vagyunk rá. És a kormányfő szerint flow-ban vagyunk – mondta Vona Gábor, hozzátéve, hogy kis szünetet tart, hogy ezt mindenki végiggondolja. Magát a John Travolta-mémhez hasonlította, amint bejön, jobbra és balra is néz, kutakodik, hol van ez a flow. Cashflow-ra gondolt talán? – kérdezte. Magyarország szép lassan a vagy-vagyok országává válik szerinte. Szokták mondani, hogy Magyarország a jég hátán is megél, csak hát a másik közben csákányozza alattunk a jeget. A másik szomorúsága a mi örömünk valójában. Az egyik oldalon sorosistának, a másikon orbánistának lehet csak lenni, de mi hol vagyunk ebben? – kérdezte. A válasz szerinte, hogy mától itt vannak, és nem akarnak sem sorosisták, sem orbánisták lenni.
Borzasztónak tartja, amikor a pártok el vannak foglalva önmagukkal, de ezt most nem kerülheti meg. Szereti tartani a szavát, és betartotta korábban azt is, hogy lemond vereség esetén. Látta, hogy jönni fog az összefogás, ebben pedig nem akart részt venni. Most is vannak még benne kérdőjelek, de megtalálta a kijelentő mondatait.
Boncoljunk engem élve, mit gondolnak rólam az emberek – vetette fel. Időnként elmerül a kommentmezőkben, ott olyanokat talál: „elárultál bennünk Gábor, mert összeálltál Orbánnal/Gyurcsánnyal”. Úgy kezeli ezeket, mint a lelátói bekiabálásokat. Tudja, hogy ezek nagyon karcosak, és jobb, ha az ember a munkájára koncentrál. De nem akarja megkerülni a vele kapcsolatos aggályokat. Tartozik is szerinte két bocsánatkéréssel. Vannak, akik nem tudják megbocsátani neki, hogy valaha nemzeti radikális volt. Bocsánatot kér ezért azoktól, akiket valaha valamilyen minőségükben megbántott. Mások azt nem tudják neki elfogadni, hogy már nem nemzeti radikális. Tőlük is bocsánatot kér. Nem akarja viszont már a múltat megnyerni, mostani feladata szerinte nem ez. Öt éven keresztül próbált mindent újragondolni, ezt pedig nem egyedül tette. Tévedés szerinte, hogy annyiról lenne szó: Vona Gábor visszatért. Ehelyett új politikai alternatíva született.
Miért gondolják magukat alternatívának? Ők lesznek szerinte az a párt, amelyik nem pártként tekint önmagára, első helyen az ügyeik állnak, a másodikon a közösségük, és csak a harmadikon, hogy pártként működnek. Ha kell, civilekkel fognak együttműködni. Van egy toxikus kísértés szerinte, hogy „csak nekem lehet igazam”, előbb-utóbb minden ideológia itt végzi, de ők mást akarnak. Lehet, hogy nem nekik van igazuk, meg lehet őket győzni, kompromisszumot keresnek és közös cselekvést. A kompromisszum szerinte valójában nem önfeladás, mint azok gondolják, akik sosem hajlandóak rá. Csak azért lépünk valójában egyet hátra szerinte, hogy aztán kettőt lépjünk együtt előre. Ha akár a DK-val kell együttműködni az ügyeik mentén, esetleg ha a Fidesszel kell, meg fogják tenni. Egyikkel sem fognak viszont politikai szövetségre lépni.
A pártműködés szerinte ma arról szól, hogy a tagok mindenhol, mindenben egyetértsenek, de ezt izzadságszagú hazugságnak tartja. Egy beteg közösség az szerinte, amelyik így működik, „ez egy frusztrált országban normális”. Nem fogják rejtegetni, ha valamiben nem értenek egyet, és ugyanúgy közösség lesznek ezután. Lehet szerinte, hogy sokan ezt először nem fogják érteni, pedig így tartja normálisnak. Megoldókulcsot kínált a politikához: ha valaki kíváncsi rá, egy párt milyen lesz kormányon, nézze meg, hogyan működik. A kétezres években az MSZP frakciókra szakadt, egymást kijátszották, feljelentették, „össze-vissza párt” volt. Kormányra kerülve ezért „össze-vissza országot” csináltak. Aztán jött Orbán, aki feudális, egyeduralmi országot valósított meg, „semmi mást nem csinált, mint a pártja képére formálta aztán az országot”.
A politikai közösségük most kisszínpados szerinte, de ezt nem szégyellik, büszkén állnak fel erre. Tudják, nem fognak tömeget odavonzani, de nem a tömeget keresik, hanem a helyes utat. Van bennük remény, hogy egyszer ott állhatnak a nagyszínpadon is, de azért nem fognak tülekedni, nem fogják felhazudni magukat a nagyszínpadra.
Egyetemes magyarságban gondolkodnak, a kisebbségeknek pedig szerinte komfortosnak kell érezniük magukat ebben. A legnagyobb kisebbségnek, a cigányságnak is – mondta. Magyarország a nyugati szövetségi rendszer része, ezért szerinte kulcsfontosságú („akármennyire sorosista jelzőt ér ez az Origón”), hogy az EU-val és a NATO-val is helyreállítsák a jó viszonyt. Ez viszont nem jelenthet szerinte kritikátlan Nyugat-majmolást vagy Kelet-gyűlöletet.
Ügyeiket is ismertette Vona: online népszavazást akarnak, pártmentes – újra autonóm – önkormányzatokat, küzdenek a herbál ellen, jobb bölcsődei- és óvodai ellátásért és a megfelelő élelmiszer-biztonságért is tennének.
Sárdobálással, politikai bulvárral nem szeretnének foglalkozni, és arra kérik a sajtó munkatársait is, ilyen kérdésekre ne nagyon várjanak majd tőlük hosszas válaszokat. Az ügyeikkel kívánnak elsősorban foglalkozni. Az EP-választás két tétje szerinte az európai szint, lesz programjuk is. A másik viszont színtisztán belpolitikai tét, szerinte pedig el fog dőlni, ki kerül fel a menüre az országgyűlési választások előtt. Vagy marad a NER és anti-NER, vagy lesz alternatíva szerinte végre.
Pekárné Farkas Emese alelnök szerint nem az a fő kérdés, szeretne-e politikus lenni, hanem hogy miért érdemes ma politizálni, új pártot alapítani. Külföldön folytatott tanulmányokat, de nem volt kérdés számára, hogy Magyarország a hazája. Feltette viszont a kérdést, otthona-e az ország az egyetemes magyarság számára. Közös fundamentumokra törekednek azokkal is, akikkel kevesebb dologban értenek egyet. Mi hiányzott eddig szerinte? Az ő közösségük – adta meg a választ. Az élni és élni hagyni elvét akarják érvényesíteni, „mindenkinek lehetőségeihez és igényeihez mérten adjunk” teret a fejlődéshez. Új nemzeti minimumokra van szerinte szükség, példaképei az úton pedig nemcsak Kossuth Lajos és Széchenyi István, hanem Teleki Blanka és Kossuth Zsuzsanna is. Az ő munkásságuk bizonyítja szerinte, hogy egyenlőséget nem a kvóták fognak hozni, a nők jelenléte pedig igenis fontos a közéletben.
