Hogy mi az Index?
Hát egy nagy, vagy talán a legnagyobb magyar hírportál (erről ugye folyamatos vita van, hogy mi számít, és miért elsőnek). Aki többet látott bele, és halálra ítélte a korábbi szerkesztőség tagjainak távozásakor, pont annyira tévedett, mint aki elszürkülő, unalmas, már az újságírók tömeges felmondását megelőzően alig életjeleket mutató zombioldalként legyintett rá.
Az Index ugyanis akkora képződmény, hogy kvázi önjáró. Gyakorlatilag mindegy, hogy kik csinálják és hogyan, megszokásból tipor előre zökkenőmentesen a honi online térben. (A Fideszben persze nyilván nem sírtak, hogy ripsz-ropsz ki- és elszálltak a meghatározó arcok, úgyhogy már nem kell a finomhangolással se bíbelődni.)
Hogy milyen az Index?
Ez már izgalmasabb kérdés. Akik a nagy bumm után odaszerződtek, igyekeznek tisztességesen elvégezni a melót, ez látszik. Hogy hiányzik-e, amit korábban indexes stílusnak nevezhettünk – kinek hogy, ez pedig erősen szubjektív. De amikor az Index blogrészlegének sztárja, Tibi atya arról posztol, hogy a telexesek még indexesként milyen ügyesen elszínjátszották a médiahalált, és hogy a közönség nem kíváncsi az efféle libsi hisztikre, csupán tájékozódni szeretne, akkor azért erős próba alá kerül az „új” Indexbe vetett hit. Amikor pedig a bécsi merénylet okán címoldalra kerül egy olyan írás, aminek az a címe: Lázár János már két éve megjósolta a bajt, akkor véglegesen meginogni látszik az a bizonyos hit. Vagy tán végleg el is vész.
