Magunk is nyomozónak állhatunk, ha azt szeretnénk kideríteni, ki mindenki keze nyomát viseli magán a Ma este gyilkolunk. A forgatókönyvíró, Monori Abigél kitalált karakter, A játszmában alakította őt Staub Viktória. A frissen mozikba került krimi-komédia sztoriját jórészt Köbli Norbert írta, de hozzátették a magukét mások is. Erről viszont majd egy másik cikkben. A végeredmény szempontjából mindegy is lehetne, kihez köthetjük a történetet. Köbli sok jót írt már, ahogy azok is, akikhez kötődött még viszontagságos pályája során ez a projekt. Hosszú utat járt be, míg végül a látványosan a Tőrbe ejtve című film világát idéző plakáttal egyértelművé nem tette, miféle produkciót fogunk látni. Azaz: mire tekintettek példaként. A Fazakas Péter rendezte mű nyilvánvalóan távol áll a Rian Johnson-i zsenialitástól, de nem is nevezhetjük egyértelmű koppintásnak.
A Ma este gyilkolunk alapja egy Pirandello-szöveg, az eredeti cím sem sokban különbözik: Ma este improvizálunk. Jelen változat viszont főleg az idős színészlegendákra próbál építeni, nem is sikertelenül. A legtöbben, akik megnézik a filmet, feltehetőleg Kern András, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert vagy épp Pogány Judit miatt csábulnak be a vetítésre. A baj csak az, hogy Kern kivételével nem igazán sikerült építeni az érintett művészek formátumára. A végső forgatókönyv láthatólag csak arcnak-névnek szánta őket, hagyni őket parlagon heverni pedig a film egyik legnagyobb mulasztása. De említhetjük Stefanovics Angélát is, aki egy hasonló sztoriban lubickolhatna, ha írtak volna számára bármi emlékezetes mondatot vagy megnyilvánulást.
Kern András: Nagyon bánt, hogy azt írták, loptam
A Ma este gyilkolunk főszereplője, Kern András Veszprémben beszélt nekünk parkolási ügyeiről és elmúlt időszakáról is, a filmet rendező Fazakas Pétert pedig a film útjáról kérdeztük.
Dúskálhatnánk a metapoénokban, ennek jól megágyaz, hogy Kern egykori tévés nyomozót, nagynevű színészt alakít, ahogy társai mind egy ilyen otthonnak a lakói. A film a whodunit („ki tette?”) krimikre építve dobja be a rejtélyt, vajon ki követett el szörnyű gyilkosságot a jóravaló barát, Heltai Hugó (Jordán Tamás) ellen. Mindenki gyanús, aki él! Tolnai Tivadarnak több sem kell, tévés szakértelmére alapozva botcsinálta nyomozósdiba fog, hogy persze a végén kiderüljön, semmi sem úgy van, mint hittük.
Az egész sztorit az önironikus kikacsintások vinnék el a hátukon, Kern karaktere még narrálja is számunkra az egészet. Mindezt viszont nehéz szórakoztatóan művelni úgy, hogy a forgatókönyv óvakodik az igazán éles poénoktól, meg úgy egyáltalán bármitől, aminek köze van a körülöttünk lévő valósághoz. Úgy igyekszik felrajzolni azt a magyar világot, melyben egy ország követte a szóban forgó nyomozós sorozatot, hogy valójában semmi mélyebbet nem gondol erről a helyről, erről a közösségről. Szereplői papírmasé figurák, poénjai hol a Hahota magazinból, máskor a kamaszhumorból ismerősek: „ezt a segget láttam én már valahol”. Az egészet betetőzi szegény Pál András és Keresztes Tamás ügyefogyott duója, akik az erdő közepén zenélnek valamiért.
A Ma este gyilkolunnak viszont a javára szól, hogy mentes attól az ordenáréskodástól, melyet a magyar vígjátékok készítői sokszor humornak képzelnek el. Az elmúlt tíz évben is született sajnos sok hasonló produkció a Valami Amerika 3.-tól a Lepattanóig, így öröm nézni egy olyan komédiát, amely legalább nem fullad méltatlan alpáriságba. A film ettől még sajnálatos kudarc, de nehéz igazán haragudni rá. Nem is hiszem, hogy a családi mozizásra érkezők túl rossz szívvel távoznának róla. Fazakas filmjében nincs semmi rendkívüli, a viccein nemigen lehet nagyokat kacagni, de legalább a vásznon láthatjuk még Bodrogit, Koltait vagy Bálint Andrást. Ezt is lehet becsülni.
Ma este gyilkolunk. Magyar krimi-vígjáték, 90 perc. Október 31-étől a mozikban.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/46. számában jelent meg november 15-én.
