Bodrogi Gyula: Mire leszálltam a villamosról, drágább volt a jegy

A megélhetésen nem kell aggódnom, hál’ istennek – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjúban Bodrogi Gyula, amikor arról kérdezzük, a mai színészi munkák mennyire szükségesek még a megélhetéshez. Hiszen ez húsba vágó kérdés lehet ilyen infláció sújtotta időkben. A hamarosan 89. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas színész szavai szerint, az infláció neki még a háború utáni helyzetet juttatja eszébe. Milyen volt akkor? – Olyan, hogy fölültem a villamosra a Teleki téren, és mire leszálltam, már drágább volt a jegy. Volt először milpengő, bilpengő, meg mit tudom én, micsoda. Az emberek úgy jártak a piacra, hogy volt egy fogó a kezükben, meg egy kis mérleg. Az aranyláncból egy darabot lecsíptek, cserébe kaptak, amit szerettek volna – mesélte.

A színművésszel szóba került az is, mennyire tapasztalja ma a kultúrharcos tendenciákat, a szakmai szakadásokat. – Mindig azt kell nézni, a közönségnek mire van szüksége. Márpedig a szórakozásra van. Akár tragédiáról beszélünk, akár komédiáról. Szokás mindenütt persze, hogy ha veszekedés van, akkor mi is veszekedjünk. De ez az egész a világon azért van, hogy az embereket kikapcsolja a mindennapokból. Ez nem iskola, nem tanulmány, inkább olyan, mint a zene. Az a lényeg, mennyire szórakoztatunk. Mennyire altatjuk el vagy ébresztjük fel a közönséget. A nagyon nagy, komoly összecsapásnak látszó dolgok, azok semmik – mondta Bodrogi Gyula.

• Nem az a fajta ember, aki kilencvenhez közelítve inkább már pihenne?
• Hogyan emlékszik az egykori szilveszteri haknikra?
• Vannak még kortársai, akikkel beszélgetni tud?
• Egykori felesége, Törőcsik Mari gyakran eszébe jut?
• mennyire zavarja, ha mindenki csak Süsü hangjaként azonosítja?

A teljes cikket a Magyar Hang február 10-én megjelent, 2023/6. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!