Elhunyt Törőcsik Mari, a nemzet színésze és a nemzet művésze, a magyar színjátszás felejthetetlen alakja – közölte a Nemzeti Színház pénteken az MTI-vel.
A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. – Törőcsik Mari személyében a magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk – hangsúlyozza a Nemzeti Színház közleménye. Pályafutása alatt számtalan emlékezetes filmes és színházi szerepet játszott, alakításait több tucat díjjal ismerték el világszerte, a cannes-i és a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat.
Mágnesként vonzotta a színház
Törőcsik Mari sosem akart színész lenni, mert nem tudta, hogy kell annak lenni. Pedig ott volt a zsigereiben minden, mégis folyamatosan megkérdőjelezte önmagát. Volt idő, mikor egyszerre tartották világsztárnak és magyar nemzeti értéknek. Törőcsik Mari halálával a magyar színháztörténet egyik legjelentősebb művésze távozott. A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a nemzet művésze nyolcvanöt éves volt.
A színésznő ötgyermekes családba született Pélyen, véletlenül fiúnéven, Mariánként anyakönyvezték a kis Törőcsiket. Ő maga is mindig így írta a nevét, még a személyi igazolványában is így szerepelt.
A művészet iránti rajongását talán a nagyapjától örökölhette, aki minden pénzét arra költötte, hogy legyen igazi kulturális élet a faluban. Saját mozit épített, ahol nemcsak filmeket vetítettek, hanem színielőadások is voltak. Törőcsik Mari itt játszotta Nyilas Misit, de fellépett a nagypapa által rendezett operettben is. A plakát közepére nagybetűkkel ezt írták: ritmikus táncot előad Törőcsik Marián.
Nem akart színész lenni, saját elmondása szerint nem tudta, hogy kell azt, de valami mégis mágnesként vonzotta a színházhoz, már akkor arról ábrándozott, hogy tehetségét felfedezzék, amikor ott mászkált kislányként a faluszélen, ahol egykor Karády Katalinnak volt portája.
Egerben az angolkisasszonyoknál tanult, majd előfelvételt nyert a békéstarhosi zenei gimnáziumba, de végül egy pesti közgazdasági gimnáziumba iratkozott be. Egyik hazafelé tartó vonatúton mesélt neki egy barátja a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról, a fiatal Törőcsik akkor határozta el, hogy neki is ott a helye. Fel is vették az operettszakra, csupán elsőéves volt, mikor megkapta Fábri Zoltán Körhinta című alkotásának főszerepét, Pataki Marit. Anyakönyvezett nevét ekkor változtatta meg Fábri javaslatára Marira.
„Anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát” – írta 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon bemutatott film kapcsán Francois Truffaut Törőcsikről.
A film nem várt sikert hozott számára, főiskolásként több filmet forgatott, mint a kor népszerű színészei. Ekkor készült a Külvárosi legenda, a Vasvirág, az Édes Anna, a Szent Péter esernyője.
Érzékeny ember, aki az élet legapróbb igazságtalanságát is érzékeli
Diplomáját is csak évtizedekkel később kapta meg, de a Nemzeti Színház már 1958-ban szerződtette, és a filmrendezők is szinte kézről kézre adták. Játszott a Jancsó Miklós rendezte Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában, ezt követte a Szerelem Makk Károllyal, ami több díjat is elhozott Cannes-ból.
Ezen a forgatáson ismerkedett meg későbbi férjével, Maár Gyulával. „A díszletek között állt egy férfi. Állt ott, bámészkodott, hallgatott. Be se mutatkozott, oda se jött. Nem is nézett felém. Én viszont néztem. Kérdezem, ki ez? Mondják, Maár Gyula, filmrendező, de még nem csinált filmet. (…) Kérdezem, nős? Mondják, igen. Ezután kimentünk a Nemzeti Színházzal Moszkvába vendégszerepelni. Visszajövök, megyek forgatni, Maár Gyulát megint ugyanott látom az egyik hasadékban. Áll, támaszkodik a falhoz, nézelődik. (…) Én őt nézem. Aztán odamegyek, átölelem. Itt vagyok. Ezt mondtam. Attól fogva a haláláig együtt voltunk” – Bérczes László beszélgetőkönyvében így idézte fel találkozásukat.
Maár több filmjét is Törőcsiknek dedikálta. 1976-ban rendezte meg a Déryné, hol van? című filmet, melynek főszerepéért Törőcsik Mari a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. Ugyanebben az évben készítették el közösen az egy negyvenéves nő lelki válságáról szóló Teketóriát. Maár két évtizeddel később Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével vitte vászonra a Hoppá című, rendszerváltásról szóló társadalmi szatírát, amely a 43. berlini filmfesztiválon képviselte Magyarországot.
„A szemöldökök között az összegyűrt ránc, ez a kiugró és vándorló, gondterhelt vonás a legkevésbé drámai jelenetekben is végigkíséri Törőcsik szomorú arcát. Nem mintha a bekövetkező drámát, a rossz előérzetet akarná kifejezni. Nem, Törőcsik nem ez a sorstól hajszolt tragikus színésznő: ezek a ráncok nem elvont tragikumot, nem a végzet közeledő lépéseinek előrejelzéseit, hanem egy állandó szenvedésnek kitett érzékeny embert mutatnak meg, aki az élet legapróbb igazságtalanságát is érzékeli” – írta Törőcsik Mariról egyszer Molnár Gál Péter színikritikus.
Bár a színpadon eleinte nehezebben találta a helyét, idővel ott is kiteljesedett
Játszotta Shakespeare Júliáját, a Varsói melódia Helgáját Sztankay István mellett, a Kurázsi mamát, a Macskajáték Egérkéjét.
2008 őszén újraélesztést követően kómába esett, és hetekig intenzív kórházi ellátásra szorult. 2009-ben Kaposváron Marguerite Duras Naphosszat a fákon című színművében tért vissza a színpadra, a Nemzeti Színházban a Halál asszonyát alakította a Mein Kampfban, majd Édest és az egyik virágáruslányt a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, ezután Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú, Gorkij Éjjeli menedékhely, Ibsen Brand és Brecht Galilei élete című darabjában láthatta a közönség.
Az elmúlt években több alkalommal kórházba került, csak 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát a Vecsei H. Miklós és ifjabb Vidnyánszky Attila nevéhez fűződő Sztalker Csoport előadásában, akkor a William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség, de tavaly ő is közreműködött abban a kisfilmben, amelyben 60 magyar színésznővel újraforgatták Hitchcock Psychójának híres zuhanyjelenetét.
A művészetét számos díjjal elismerték: 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer kapott Jászai Mari-díjat (1964, 1969) és Kossuth-díjat (1973, 1999), 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki oda, 2000-ben a nemzet színésze lett.
„Azt szoktam mondani, hogy a pályám során volt öt-hat estém, amikor felhőtlenül végigjátszottam egy darabot. Most már talán elmondhatom, hogy inkább hat-hét estém és néhány pillanatom, és ez hatvan év alatt nem kevés. Ez alatt az idő alatt megtanultam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ezekben a szörnyű pillanatokban is helyén legyen az idegrendszerem” – öt éve adott interjújában beszélt nekem erről Törőcsik Mari.
Akkor mondta, ha eljön az ideje, szeretné, ha szeretett szülőfalujában szentelnék be a hamvait. „Ahogy Maár Gyula végakarata szerint a hamvait a Sugovica folyóba szórtuk a lányommal, engem majd a Tiszába fognak szórni. Egy kedves ismerősünk mondta nekem, halálunk után Maár Gyulával a Fekete-tengerben találkozhatunk újra.”
