Négy évvel Donald Trump választási ígéreteinek ismertetése után, illetve egy hónappal a választások előtt az amerikai elnök külpolitikai tevékenységének értékelése nem csak azért fontos, hogy megvonjuk szavahihetőségének mérlegét, hanem azért is, mert ebből számos következtetést vonhatunk le arra az esetre, ha Trump esetleg újrázna. A Magyar Hang ötrészes sorozatában az amerikai elnök külpolitikáját vesszük górcső alá. Elsőként azt a régiót vizsgáljuk meg, amely 2016-ban a legproblémásabb térsége volt a világnak – ez a Közel-Kelet.
Habár ma már sokan eldöntöttnek látják a szíriai háború végkimenetelét, négy évvel ezelőtt még korántsem lehetett biztosat állítani arról, mi lesz a sokat szenvedett ország sorsa. Alig néhány hónappal Palmüra visszafoglalása után és Aleppó bevétele előtt nem sokat lehetett tudni arról, milyen jövőt szán Trump az országnak – leszámítva, hogy ígéretet tett arra, hogy megsemmisíti az Iszlám Államot, ez pedig prioritást élvez a szíriai rendszerváltás előtt. Függetlenül attól, hogy a Han Sejkún-i vegyi támadás után Trump mégis rakétatámadást indított egy szíriai légibázis ellen, a terrorkalifátus elleni harc egy percre sem állt le, ami nagyrészt az amerikaiak által támogatott, a szíriai kurdok által dominált Szíriai Demokratikus Erőknek (SDF) köszönhetően volt sikeres.
Csakhogy a terrorkalifátus szétverése után Trump lényegében szabad kezet adott Törökországnak arra, hogy bevonuljon Észak-Szíriába. Ezt a kurdok a mai napig úgy értékelik, hogy az amerikai elnök elárulta őket, holott ők voltak azok, akik rengeteg vért hullattak az iszlamisták ellen ezen területek felszabadításáért. De az sem öregbítette Trump hírnevét a térségben, hogy Washington végül a katonai kivonulás mellett döntött, leszámítva azt a néhány kelet-szíriai olajmezőt, amelyet továbbra is amerikai egységek őriznek. Trump Szíria-politikájának mérlege így egyértelmű: míg a világ valaha volt legveszélyesebb terrorszervezetét sikerült térdre kényszeríteni, az amerikai elnök Szíriát gyakorlatilag tálcán adta át Oroszországnak és Törökországnak.
Ha valamiről teljesen biztosat lehetett tudni Trump megválasztása előtt, az egyértelműen az amerikai vezető Irán-ellenessége volt. Mivel korábban már többször hevesen bírálta az Obama-adminisztráció által megkötött atomalkut, sejteni lehetett, hogy az elnök a megállapodás felmondására készül, ami 2018- ban be is következett. Továbbá szigorú szankciókat foganatosított Irán ellen, ami mostanra alaposan megtépázta az iszlám köztársaság gazdaságát. Teherán azonban felvette a kesztyűt: míg a többhatalmi egyezmény szerint az ország csak kétszáz kilogramm dúsított uránnal rendelkezhet, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szeptemberi jelentése szerint Iránnak már ennek a mennyiségnek több mint tízszerese, 2,1 tonna dúsított uránja van. A szakértők többsége így ma már egyetért abban, hogy az iráni atomalku felrúgása óriási hiba volt Amerika részéről, ami hosszú távon is súlyos biztonsági veszélyeket rejt magában.
Nem csinált Trump titkot abból sem, hogy megválasztása esetén az Egyesült Államok Tel-Aviv helyett Jeruzsálemet ismeri majd el Izrael fővárosaként (ez 2017 végén történt meg). Ám az amerikai elnök még ennél is magasabbra helyezte a lécet, amikor „az évszázad üzlete” néven beharangozta a tervét, amely szerinte lehetőséget nyújtana a zsidók és a palesztinok megbékélésére. Csakhogy a béketerv mintha egyenesen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök íróasztalán született volna: a kétállami megoldás értelmében Izrael még a ciszjordániai zsidó telepeket is annektálhatná, a palesztinok viszont még annál is kevesebbet kapnának, mint amit korábban reméltek. Ezért cseppet sem volt meglepő, hogy amikor ez év elején Trump részletesen ismertette tervét, a palesztin vezetés bejelentette, hogy megszakítja a kapcsolatait Izraellel és az Egyesült Államokkal. Az izraeli–palesztin megbékélés így ma még inkább délibábnak tűnik, mint korábban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/39. számában jelent meg szeptember 25-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/39. számban? Itt megnézheti.
