Kölcsönös egymásrautaltság és pótolhatatlan kutatási infrastruktúra – ezek is szerepet játszhatnak abban, hogy Ororszország végül 2028-ig meghosszabbította az űrállomás támogatását.
Az ukrajnai agresszió kezdetén, amikor a nyugati világ számos együttműködést, közöttük tudományos kollaborációkat is megszakított Oroszországgal, az orosz űrügynökség, illetve annak putyinista elnöke, Dmitrij Rogozin azzal fenyegetőzött, hogy ők a szankciókra reagálva befejezik a Nemzetközi Űrállomással (ISS) kapcsolatos együttműködést a NASA-val, illetve az Európai Űrügynökséggel (ESA). Ez szerintük az űrállomás végét jelentette volna, és már azt is felvetették, hogy emiatt az ISS a Földre fog zuhanni.
Mostanra viszont meggondolták magukat. Oroszország bejelentette, hogy egészen 2028-ig meghosszabbítják az ISS támogatását, amit nagy megnyugvással konstatáltak azok a kutatók, akik munkássága az ISS-en végzett kísérletektől függ, míg más optimista kommentátorok mindezt annak jeleként értékelik, hogy a tudomány – és különösen az űrkutatás – felül tud emelkedni a földi konfliktusokon. A kissé cinikusabb vélemények viszont megjegyzik, hogy az oroszok rájöttek, hogy ha kiszállnak az ISS-ből, akkor értelmezhető űrprogram nélkül maradnak, ami még nagyobb megszégyenülés volna, mint a mostani visszatáncolás a korábbi fenyegetőzésektől.
Egymásra vannak utalva
Az ISS főként a mikrogravitációban végezhető kísérletek számára fontos, sőt pótolhatatlan kutatási infrastruktúra. Nincs ugyanis még egy olyan berendezés a Földön (pontosabban a földön kívül sem), amelyen jelenleg mikrogravitációs kísérleteket tudnának emberek végezni – minthogy az ISS az egyetlen olyan személyzettel ellátott űreszköz, amely tartósan az űrben tartózkodik.
A Nemzetközi Űrállomást Oroszország mellett 14 másik állam üzemelteti, és mindegyikük elítélte az ukrajnai agressziót. Ennek (és a fenyegetőzések) ellenére az űrállomás fenntartása és üzemeltetése mindeddig gördülékenyen zajlott. Ennek érdekében a nemzetközi szankciók közül gondosan kiemelték az ISS működtetéséhez szükséges technológiákat és árucikkeket, hogy az oroszok ne hivatkozhassanak erre, ha esetleg szabotálni próbálnák az űrállomást.
Sokáig az orosz Szojuz űrhajóktól függött az űrállomás ellátása, illetve a cserélődő legénységek oda-vissza szállítása. De az utóbbi időben a SpaceX is egyre nagyobb szerepet vállal az űrállomás és a Föld közötti forgalom bonyolításában, így a Roszkozmosz újabb ütőkártyától esett el. Ettől még azonban kétségtelen, hogy az ISS orosz és amerikai moduljai egymásra vannak utalva.
Nőhet a magáncégek szerepe
Azzal, hogy 2028-ig meghosszabbították az orosz támogatást, gyakorlatilag az ISS életidejének végéig maradnak, hiszen jelenleg a NASA is úgy számol, hogy 2030 után már nem fogják működtetni az űrállomást (persze a tervek változhatnak). Ez különösen az űrbéli kutatásokat végző tudósoknak okozhat fejtörést. Vannak például kísérletek, amelyek a mikroorganizmusok túlélését vizsgálják a világűrbéli mikrogravitációs és kozmikus sugárzási környezetben. Ilyen körülményeket gyakorlatilag lehetetlen szimulálni a földön.
Ha tényleg véget ér 2028 után a Nemzetközi Űrállomás története, akkor az űrben végzendő kísérletek „piacán” biztosan növekedni fog az űrhajózási magáncégek, legfőképpen a SpaceX szerepe, hiszen jelenleg csak ők rendelkeznek olyan infrastruktúrával, amely kísérletező űrhajósokat (és talán magukat a kutatókat) is feljuttathatja a világűrbe.
Emellett a tervek szerint jövőre kezdik építeni a Lunar Gateway űrállomást, amely az első űrállomás lesz egy idegen égitest (a Hold) körüli pályán. A Lunar Gateway a NASA, az ESA, a kanadai és a japán űrügynökségek közös projektje. A mostani elképzelések szerint nem laknak majd rajta folyamatosan űrhajósok, csak afféle megállóként fogják használni a Holdra induló, illetve onnan hazatérő Artemis-küldetések, legyenek szó embereket küldő missziókról vagy automatákról.
