Mi mindenre jó ez a ma már Magyarországon is termelt gyümölcs? Meglepően sok mindenre. Ráadásul finom, télen pedig kötelező. Kis citromtörténelem, recepttel.
Úgy tartják, a kasmíri Pandzsal-hegységben található a citrom őshazája, innen került Kínába, majd Perzsiába. Az első citrusféle a Kr. e. IV–V. században érkezett a Földközi-tenger térségébe. Ez azonban még nem az általunk is ismert vékony és sima héjú gyümölcs volt, inkább a cédrátra hasonlított. Az arabok által li mumnak nevezett gyümölcsöt, amely már a mai citromok valódi elődjének tekinthető, pár évszázaddal később kereskedők honosították meg Európában.
Köztudott, hogy a citrom az egyik legjobb immunerősítő, hiszen az egyik leghatásosabb baktérium- és vírusölőként tartják számon, de a láz csökkentésében, fej- és torokfájás, valamint a tüdőgyulladás gyógyításában is segítséget nyújt. Magas C-vitamin-tartalma segít a meghűléses betegségek megelőzésében, magas rost- és savtartalmának köszönhetően serkenti az emésztést, bélféreghajtó és puffadásgátló hatása is van, de vizelethajtásra és sebösszehúzásra is alkalmazható.
A citromot már az 1600-as években is használták gyógyszerként. James Lind hajóorvos bizonyította be, hogy a gyümölcs a skorbut ellen is hatásos: betegek egy csoportjával citromot etetett, míg másokkal almabort itatott, illetve voltak, akiknek gyógyszeres kezelést nyújtott. A leghatásosabbnak mind közül a citrom bizonyult, azok a betegek ugyanis, akik fogyasztottak belőle, hamar szembetűnő javulást mutattak. Tom Nealon Forradalmak az ebédlőasztalon című könyvében arról ír, a limonádénak köszönhető, hogy a XVII. századi franciaországi bubópestisjárvány során Párizs lakossága szinte teljesen sértetlenül megmenekült, miközben a fekete halál több európai országot is letarolt.
De mi köze lehetett mindehhez a citromos üdítőnek? Mazarin bíboros kevéssel halála előtt hozatta Olaszországból Párizsba a limonádéárusokat, nem is gondolva, mekkora szolgálatot tesz ezzel hazájának. A frissítő italnak hamar nagy divatja lett, olyannyira, hogy XIV. Lajos bevette a limonádét kínálókat a szeszfőzők, ecetkészítők és mustárőrlők évszázados társaságába. A bubópestissel megfertőzött bolhákat a Távol-Keletről érkező hajók fedélzetén utazó óriás versenyegerek hozták magukkal, általuk terjedtek át azokra a patkányokra, amelyek a gyilkos kórt elterjesztették a városokban. Párizsban 1668-ra már óriási piaca volt a citromos nedűnek, minden sarkon állt egy limonádésbódé. A citromok limonénben – rovarirtó és -riasztó anyag – gazdag héjai az utcákon magasodó szemetek közt landoltak, amit az arra járó patkányok bekebeleztek, a pestisbaktériummal fertőzött bolhák pedig emiatt pusztulhattak el.
A citromnak számos fajtáját különböztetjük meg, talán az egyik legkarakteresebb változata a hibrid Meyer, amely átmenet a citrom és a mandarin között, alakra kissé gömbölydedebb, héja vékonyabb és simább. Karakteres, fűszeres illata, édeskés-lágy íze miatt vált igen kedveltté, az utóbbi időben pedig itthon is nagy keletje van. Nem is hinnénk, de nálunk is terem belőle, méghozzá Lajosmizsén, a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, ahol több száz citromfa hozza gazdag terméseit fűtött fóliasátrakban. Közel két évtizede foglalkozik a citromokkal a Szőrös házaspár, akik a Lehel téri piacon szokták árulni gyümölcsüket, de számos étteremnek is szállítanak belőle. Szomorú hír viszont, hogy a Meyer citrom idénye már épp a végéhez közeledik, így érdemes még most lecsapni rá.
Házi citromkrém
Hozzávalók 3 kezeletlen citrom leve és héja
12 dkg cukor
3 tojássárgája
2 egész tojás
12 dkg hideg vaj felkockázva
Egy lábosban összekeverjük a citromok levét, héját, a cukrot, majd az enyhén felvert tojásokat és a két sárgáját habverővel hozzákeverjük. Alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, míg sűrűsödni nem kezd, de még nem forr. Ekkor hozzákeverjük a felkockázott vajat, és addig keverjük, míg vaníliakrémállagú nem lesz. Üvegekbe töltjük, és visszahűtjük. Hűtőben egy-két hétig eláll.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/6. számában jelent meg február 5-én.
