Izlandi vulkánkitörés és a börtönben hirtelen leegyszerűsödő szabályok: ezek voltak a kedvenc sorozataink 2021-ben.
Rejtélyes jég (Katla)
Izland a vulkánok hazája. Az Eyjafjallajökull 2010-es kitörésekor ez ismét nyilvánvalóvá vált – a hamufelhő Európa jó részét beborította, légi közlekedési káoszt okozva. Az Észak-amerikai és az Eurázsiai-lemez határán fekvő szigeten tucatnyi aktív tűzhányó található, a Fagradalfjall 2021-ben fél éven át okádta az olvadt kőzetet a felszínre, és a szakértők szerint a közeljövőben több társa követheti a példáját. Az egyik ezek közül a Katla, amely – néhány kisebb, a jégtakarót át nem szakító kitörést leszámítva – 1918 óta pihen. Mivel korábban legfeljebb 90 évig aludt, bármikor aktivizálhatja magát, a tudósok már tizenegy éve úgy vélték, hogy az Eyjafjallajökull csak felvezetés volt a Katla számára.
Baltasar Kormákur izlandi filmrendező (101 Reykjavík, Fehér nászéjszakák, Everest) nem várt tovább a katasztrófára, a Netflixen látható nyolcrészes sorozatában megmutatta, milyen hatással lesz a szigetre, ha a vulkán életre kel. S bár az előrejelzések szerint egy valódi kitörés akár ismét megbéníthatja Európa légi közlekedését, a Katla (magyarul Rejtélyes jég) című széria még ennél is rémisztőbb eseményeket jósol.
A történet szerint a vulkánkitörés hatására a sziget déli partjainál fekvő kis falu, Vík holdbéli tájjá változott. Mindent sötétszürke hamu borít, az emberek elmenekültek, csupán néhány helyi lakos maradt a lezárt körzetben, hogy életben tartsa a települést addig, amíg a Katla el nem szunnyad. Az igazán nyugtalanító események azonban mégsem a felszínen, hanem a Föld gyomrában történnek.
A vulkánt vizsgáló tudósok egy fekete hamuval borított nőbe botlanak, aki látszólag a semmiből tűnt fel a magaslaton. Amint a kérget eltávolítják róla, és a különös látogató végre megszólal, kiderül, hogy Svédországból érkezett Izlandra – 20 évvel korábban. Nemsokára újabb hamulény jelenik meg: a helyi mentőalakulatok egy évvel azelőtt eltűnt tagja, Ása, aki után húga, Gríma rendületlenül kutatott a kitörés óta, a visszatérése mégsem hozza el a várva várt katarzist. A rejtélyes felbukkanások ugyanis túllépik a józan ész határát, a gyász újraélésére kényszerítve a szeretteik hiányát elfogadni képtelen szenvedőket.
Egymás után térnek vissza az elveszett életek: beteg feleség, elhunyt gyermek, elvesztett testvér, halálba kergetett anya és elmenekült szerető – minden titok a felszínre kerül, amint a hamuréteget lekaparják az életükről. A hátramaradottak így nem halogathatják tovább a szembenézést, még akkor sem, ha a traumák feloldozása érdekében kegyetlen döntéseket kell hozniuk.
Kormákur sci-fibe hajló lélektani drámája lírai képsorokban mutatja be a gyász folyamatát. A mélyből előtörő, hamuval borított emlékek szimbolikája pedig legalább olyan hátborzongató, mint a széria válasza a kérdésre, hogy ha már feldolgozni képtelenség, legalább eltemethető-e a múlt. A Katla sajnálatosan eltűnt az idei sorozatdömpingben, holott vizualitása, képi elbeszélése és a színészek játéka miatt 2021 egyik legerősebb produkciója volt. (Ficsor Benedek)
Letöltendő idő (Time)
Szegény Sean Bean annyiszor halt már meg a képernyőn – az Aranyszemtől A Gyűrűk Urán át a Trónok harcáig –, hogy igazán megérdemelt egy produkciót, ahol életben hagyják őt az alkotók. Igaz, Mark Cobden, az alkoholista tanár szerepe valószínűleg sokkal megterhelőbb volt, mint elvetemült gazfickóként szörnyethalni egy lezuhanó antenna romjai között, vagy nemes, de megtévedt harcosként az orkok nyilaitól elhalálozni, hogy az árulóként való lefejezést már ne is említsük. Cobden a Letöltendő idő története szerint négy nagy vodka után autóba ül egy esős éjszakán, és elgázol egy biciklist, majd magára hagyja áldozatát. Később feladja magát a rendőrségen, és vállalja a büntetését: négy év börtönt.
Falak közé zárva hirtelen leegyszerűsödnek a szabályok, és az erő lesz a túlélés záloga. Ez nem túl biztató jövőkép az egykori tanár számára, aki utoljára negyven éve verekedett, és akkor sem ő győzött. Magára nem számíthat a harcban, szerencséjére azonban a börtön egyik legtapasztaltabb tisztje, Eric McNally (Stephen Graham) személyében tisztességes emberre, és a hierarchia adta keretek között valódi segítőre talál. Hiába azonban a börtönőr megvesztegethetetlensége, az intézmény legveszélyesebb fogvatartottai megtalálják a gyenge pontját, a férfinak pedig döntenie kell, hogy a becsületet vagy a családja biztonságát választja.
Nem meglepő a klausztrofóbia egy börtönsorozat esetében, a háromrészes miniszéria azonban a celláknál is sokkal nyomasztóbb helyre viszi a nézőt, a rabok bűntudattól, haragtól, dühtől és kábítószertől terhelt elméjébe. Ebben a legbelső térben, a fogvatartottak saját maguk által felépített falai között ontológiai értelmet nyer a bezártság: léthelyzetük független a jogi procedúrától, a büntetési tételtől, a társadalom törvényeitől, szabadulásuk esélye pedig éppen olyan kicsi, mint az sötét kamra, ahová önmagukat elrekesztik.
Éppen így zárja magára saját bűntudatát Mark Cobden is, aki képtelen megbirkózni a tettével. A folyamatos terror, a fenyegetések és a verések ehhez képest szinte jelentéktelenek, még akkor is, ha gyengesége az identitását kezdi ki. – Ne hagyd – feleli a látogatáson az épp válni készülő felesége Marknak, amikor az arról panaszkodik, hogy az egyik rab folyton elveszi az ételét. A szabályok, úgy tűnik, kívülről nézve is egyszerűek: mindenkinek ki kell állnia magáért – az elméletet azonban csak a korábbi élet felülírásával lehet átültetni a gyakorlatba. De Mark a börtönben is tanár marad, képtelen feladni a humanista elveit – amelyek felfüggesztése korábban már tragédiához vezettek.
Amíg neki van választása – még ha ez kegyetlenül fájdalmas is –, addig Eric számára nem lehet kérdés az elvek zárójelbe tétele. A börtönőr egy ókori görög tragédia hőse: a sorsa eleve elrendelt, bukása elkerülhetetlen. Mégsem hátrál meg, a becsület másik aspektusát villantva fel ezzel. Mark a bűntette után próbál felérni az erény magaslataira, Eric pedig éppen úgy jut oda, hogy bűnt követ el.
Nem lehetne ennyire erős a sorozat a két főszereplő remeklése nélkül. Sean Bean és a korábban a Blöff piti bűnözőjeként, az Ez itt Anglia rasszista, pszichopata bőrfejűjeként, vagy a Boardwalk Empire Al Caponéjaként megismert Stephen Graham egyaránt nagyszerűen építik fel a bűnt és bűnhődést eltérő irányból megközelítő karaktereket. A szabadság hiánya a játékukban válik elviselhetetlenül valóságos léttapasztalattá. (Ficsor Benedek)
Ficsor Benedek 2021-es kedvencei:
1. Letöltendő idő (Time)
2. Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown)
3. Rejtélyes jég (Katla)
4. Cserben hagyva (Hit & Run)
5. Titkok a kertben (Landscapers)
Tigrisvilág: A Doc Antle-szori
Az Eric Goode és Rebecca Chaiklin rendezésében megvalósult true crime dokusorozat első évada két excentrikus vadmacskabolond harcát mutatja be, az exrendőrből countryénekessé lett magánállatkert-tulajdonos Joe Exoticét, és a menhelytulajdonos Carol Baskinét. A sorozat erejét két dolog adta: a két főszereplő múltjából előkerülő sötét történetek zseniális adagolása, aminek köszönhetően folyamatosan váltakozott, hogy melyik karakter is tűnik éppen szimpatikusnak a néző számára. A másik pedig, hogy az alkotók a különböző vadmacskaparkok bemutatásával – feltűnik még egy tigrisek mellett háremet is tartó önjelölt guru, illetve egy egykori (?) gengszterfőnök is – valójában arról adtak egy rettentő szórakoztató helyzetjelentést, hogy 2020 Amerikája mennyire szürreálisan kettéosztott hely.
A tény, hogy Exotic és Baskin csatája napvilágot látott, csak fokozta az őrületet: hiszen míg előbbi börtönbe került, és még – igaz, hiába, de - Donald Trump asztalára is eljutott a kegyelmi kérelme, addig utóbbi afféle celebbé avanzsált. Innen indul a 2021-es második évad, de sajnos nagyon érezhető, hogy az alkotók már szeretnének megfelelni a közönség elvárásainak. Egyrészt vadabb vargabetűket írnak le a múltban, és a mélyfúrás közben bizony simán megesik, hogy megfeledkeznek a nagy párharc egyik vagy másik figurájáról. És persze, érdekesek a kutatások, megdöbbentők a fordulatok, csak kivész így az a dinamika, ami az első évadot annyira zseniálissá tette. A harmadik évad pedig abszolút egy oldalági történet: az első évad egyik epizódszereplőjének korábbi zaklatásait mutatja be, igazságot szolgáltatva a hosszú évek után megszólaló áldozatoknak. Hozzátartozik mindkét sorozat a teljes képhez nyilván, de valami azt súgja, hogy az igazi nagy durranást még a jövőre tartogatják az alkotók. (Tompos Ádám)
