Jelenet a S.E.R.E.G. című sorozatból (Fotó: IMDb)
Csapott vállú, tornából felmentett, büdös-drogos naplopók, álomgyilkos (ex)momentumosok, hazaáruló semmirekellők, akiknek nem elég, hogy szégyent hoznak a nemzet hős fiaira, de még a brüsszeli bürokratákkal is szövetkeznek a béke ellen. Ez a legrosszabb fajta: a háborúpárti libsi. De most jól megmutatják neki. Kálomista Gábor családi vállalkozásban, közel 900 milliós állami támogatásból legyártotta a véresszájú háborúfetisiszta magyar baloldalt kijózanító alkotást: a S.E.R.E.G. végre helyre teszi a nemzetellenes erőket. A TV2-n futó hatrészes magyar széria a lehető legvilágosabban adja az értésünkre, hogy nincs is jobb egy kis fegyelemnél, egy kis kussolásnál, egy kis vak parancskövetésnél, és mindenekfelett, egy kis gyilkolászásnál. Persze kizárólag füstös képű arab terroristákat szabad halomra lőni egy idegen ország pokolian forró ege alatt.
Mióta Magyarország a béketábor legharcosabb nemzete lett, a kormánynak úgy kell lenyomnia a választói torkán a nyugatellenességet, mintha közben szelíden simogatná a gigájukat. Egyszerre kérlelhetetlenül vad és óvóan gyengéd: erőszakkal lehet a legjobban megvédeni a békét. Aki nem hiszi, nézzen bele a S.E.R.E.G.-be, és szemernyi kétsége sem marad, hogy a halott ellenség a jó ellenség. Mert az már nem pofázik többé a háborúról.
Rögtön mély vízbe hajítja a nézőt a sorozat. Egy magyar katonai alakulat behatol egy iraki hadúr búvóhelyére, az akció azonban kudarcba fullad, amikor terroristák ütnek rajta a csapaton, és bár a szabályos alakzatban, fegyelmezetten lövöldöző magyarok könnyedén lemészárolják az ellenséget, a hibájukért így is súlyos árat kell fizetniük. Merthogy az egységet irányító tiszt már az első jelentben megtagadja felettese parancsát, ezért nem tudják időben elhagyni a veszélyessé vált terepet. Természetesen a renitens katona, Győrbíró Zsolt (Csórics Balázs) lesz a széria egyik főhőse, felettese, Horváth Tibor (Kamarás Iván) pedig az antagonista. Kettejük kíméletlen párviadala azonban csak az egyik szála a történetnek. Ez a felnőtt, drámai szál.
A másik, kamaszos daccal, humorral és romantikával színezett szálat Győrbíró alezredes fia, Marci (Séra Dániel) tartja satnya kis kezében. A kőkemény, harcedzett apával ellentétben a gyereket egy könnyebb szellő is Brüsszelig fújná, és nem elég, hogy a slimfit avokádón nevelkedett kákabelű egész nap otthon henyél, de még a háborús öldöklést is csak videójátékozás közben élvezi. Ez nem maradhat így, az apa elhatározza, végre rendet rak a gyerek fejében: elküldi egy öthetes alapkiképzésre. Csakhogy Marcinak esze ágában sincs belépni a seregbe: mit akar ehelyett a nyomorult? Tanulni! Merthogy a semmirekellő másodéves az orvosin. Mégis ki akarhat magának ilyen anyaszomorító fattyat? Az alezredes biztosan nem, mert ultimátumot ad a fiának, vagy elköltözik otthonról, vagy beáll katonának. És hiába tűnik fel egy kellően határozott, mégis gyengéd anya, Petra (Balla Eszter), aki orvosként akár példát is mutathatna a fiának, finoman ő is az alapkiképzés irányába tolja Marcit.
Hogy mindezek ellenére is hitelesnek tűnjön a döntés, hogy végül valóban katonának áll, Marcit az úgynevezett rossz társaság kontextusában ábrázolja a széria. Pókerezik, csal és magára haragítja a rosszfiúkat, akik legalább olyan félelmetesek a verőemberek karakterében, mintha G. Fodor Gáborral és Demeter Szilárddal forgatnák újra a Starsky és Hutch-ot. Mindegy, Marcit befenyítik, így meg sem áll a toborzósátorig. Szerencséjére, mert ott azonnal egy nyakig terepszínben is vonzó lányba botlik, és valamiért Galambos Csengének (Gál Réka Ágota) is megtetszik a fiú. Így már nem is olyan nehéz teljesíteni a fizikai felmérést. Főleg, ha az ember tisztességes hazafi, és nem egy csaló gazember, mint Marci, aki még a beugró futást is elcsalná. De abból nem eszik! Nincs kivételezés, az alezredes fiából katona lesz, ha beledöglik is.
Mindeközben Győrbíró Zsolt tisztességes akcióra vár. Öt évvel a nyitó jelenetben látott kudarc után még mindig irodai munkával sanyargatják a felettesei, de hirtelen rámosolyog a véresszájú szerencse: Irakba mehet misszióra. De még szinte ki sem lép a laktanyából, máris két tűz között találja magát. Egyik oldalon az ugyancsak küldetésben bízó, és ezért csalódott és dühös Horváth Tibor – korábbi parancsnoka –, a másikon pedig a gyermekük kirepülése után több romantikára vágyó felesége áll lesben. Mind a ketten megtorpedóznák az iraki missziót, de Győrbíró alezredest kemény fából faragták, holmi intrika és asszonyi picsogás nem térítheti el céljától.
Már a sorozat első bejelentésekor az volt a kérdés, hogy vajon mennyire lesz majd pofátlan propaganda a végeredmény. A magyar kormány az orosz–ukrán háború kitörése óta kommunikációs tigrisbukfencek sorára kényszerül, hogy az oroszbarátságát békepártiságként adja el, és mindeközben a pacifista lendületet a haderő fejlesztésére használja fel. Mert nem hülyék: a szomszédban háború dúl, a demokratikus Európa békéjének álma szertefoszlott, komorabb idők jönnek, és ehhez fegyver kell, jó sok. Ráadásul a hadsereg felturbózása kiváló lehetőség rá, hogy újabb közpénz milliárdokat csúsztassanak arra érdemes zsebekbe. Ennek a bejáratott tolvajlásnak csupán egy nagyon apró, ám annál jelentősebb szelete a showbiznisz. Az a közel 900 millió, amit erre a sorozatra összedobtak az adófizetők, csekélység, főleg ahhoz az elementáris hatáshoz képest, amit a széria majd kivált.
Mert az nem kérdés, hogy a S.E.R.E.G. hatással van a nézőre. Épp úgy, mint egy vérző ínnyel riogató fogkrémreklám. A sorozat ugyanazt a steril, a realitástól tisztes távolságot tartó világot teremti meg, amellyel bármelyik hirdetésben találkozhatunk. A harcászat hátterében felderengő nagy magyar valóság olyan, mint amikor az elsuhanó kormányzati jármű ablakából néz a tájra a közbeszerzésekből folyamatosan gyarapodó miniszter. A forgatókönyvet nem mellesleg az Elk*rtukat is jegyző Bendi Balázs írta, és ugyancsak a Gyurcsány-film produceri gárdája bábáskodott a S.E.R.E.G. megszületésénél: Kálomista Gábor és felesége, Helmeczy Dorottya.
A sorozat sajátos Maslow-piramisa alapján a rend jó, parancsot követni még jobb, de a legjobb mozgó célpontra lőni. Mert ahogy halomra hullik a gonosz, úgy dicsőül meg a magyar. „Sajnos” azonban a gyilkolásból látunk a legkevesebbet. Az első néhány perc több férfias küzdelmet rejt, mint Bese „atya” házimozija, utána azonban ellágyul a történet, jönnek a nyápicok és jön a szemérmes szarkeverés. Szomorú, mert a kilyuggatott terroristák egyre csekélyebb számával arányosan csökken a közönség bezupálási hajlandósága is.
De semmi gond. Mától így is fiatalok tömegei özönlik el a toborzóirodákat – egy a kormány számára ideális világban. A valóságban azonban van egy kis probléma a célközönséggel: nem néznek tévét. Pontosabban: nem tévét néznek. Így hiába lett pompás kedvcsináló a S.E.R.E.G., hiába jön meg az ember kedve, hogy iraki terroristákat gyilkoljon, sajnos vélhetően keveseket mozgat majd meg a széria. De persze ne legyen igazam. Adja a magyarok Istene, hogy minél többen jelentkezzenek alapkiképzésre, és még annál is többen érezzék át a parancskövetés, a rend és a mészárlás szentháromságának valódi jelentőségét. Hiszen mindannyian a békéért harcolunk.
