Ami Magyarországon zajlik, azt nem tartom regényre érdemesnek – mondta a Kultúrtáj című műsorunkban Tóth Krisztina József Attila-díjas költő, író, műfordító. – Ha az ember biztonságos távolságból nézné, akkor dévajul lehetne szórakozni rajta. Ilyet egyetlen író sem tud kitalálni. Elértük az abszurditás azon fokát, amikor már csak röhögni lehet. De én ezen nem tudok röhögni, mert mint a székely medvés viccben: „csak akkor fáj, ha nevetek”.
Az író elárulta, külföldi fellépésein a könyvei helyett általában a magyar közéletről kérdezi a közönség: „mégis mi zajlik nálatok, és miért nem csinál a társadalom végre valamit?” – Ilyenkor úgy érzem, elsikkad az, amit megalkot az ember, mert állandóan aktuálpolitikai kérdésekről van szó. Abszurd és szégyenteljes, ami az országban zajlik, és ugyanakkor roppant pitiáner és nevetséges is. Amikor a világsajtóban arról írnak, hogy betiltották a World Press-kiállítást, és aztán leváltották L. Simon Lászlót, akkor nem tudom, hogy sírnom vagy röhögnöm kellene. L. Simon fiatal költőként valószínűleg nem így képzelte a világhírt – mondta.
A műsorból kiderül az is:
• Miért nem akar a saját életéről írni?
• Ki utasíthatja vissza könnyen az állami pénzt, és miért kell néha mégis elfogadni a támogatást?
• Miért gondolják az olvasók, hogy A majom szeme című regénye a NER-ről szól?
• Miért veszélyezteti az emberi méltóságot, ha a tévében fiatal lányok egy vállalkozó kegyeit keresik?
• Miért nem leljük örömünket a hétköznapokban, ha mást csinálunk, mint ami a feladatunk?
• Hogyan változik a természethez való viszonyunk, és milyen pozitív jeleket lát a fiatalokban?
Műsorvezető: Ficsor Benedek
