120 óra

Egy ideje bajban vagyok, amikor nekifogok megírni ezt az újságcikket. Mindannyiszor felteszem a kérdést, vajh, a közéletnek éppen melyik jelenségét is pécézzem ki, amiről majd kifejtem a véleményem – másképp, mint mások, mert ugyanúgy mi értelme volna! –, mi az, ami az adott héten a legerősebben felzaklatott. Belső válaszom erre általában az, hogy: mind! Ezúttal tehát nem egyvalamiről okoskodom. Úgy határoztam, hogy inkább az általam átélt hét közelmúltjából egy-egy apró, legjellemzőbb impressziómat próbálom itt kupacba gereblyézni, remélve, talán ez is képet ad, hogyan látom, épp hol élünk.

• Hétfőn a Belvárosban sétálva egy kerítés résén beleláttam, ahogy a mélyben a munkások csattogva, kalapálva szerelik össze egy épülő hotel kazánházát. A szeles mellékutcán felrémlett bennem a kérdés: vajon ezek a melósok odalenn elgondolkodtak-e már valaha is azon, hogy közülük valószínűleg egyikük sem lesz vendég ebben a készülő hotelban?!
• Kedden az élelmiszerbolt bejáratától jobbra két-három idősebb hölgy hosszan sorolja egymásnak, mi mindent nem vettek meg.

• Kivel konzultálna Verebes István és mit kérdezne tőle?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/49. számában találja. Vegye meg december 14-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!