Kádár és a Kékszakáll

Ötven évvel ezelőtt, 1972-ben, február végén a budapesti Intercontinentalban ünnepelte negyvenedik születésnapját számos nyugati sztár társaságában Liz Taylor. Az egyik vendég állítólag kifogásolta is a helyszínt, feltéve a kérdést, miért olyan országban mulatnak, amelynek a vezetése 16 évvel korábban vérbe fojtotta a magyarok forradalmát.

Ezerkilencszáz-hetvenkettő február 10-én a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottságának ülésén meglepően éles kritikaként került szóba a tény, miszerint a munkások bére alacsonyabb a téeszekben és az ÁFÉSZ-ekben dolgozókénál. A felvetéssel kapcsolatban Németh Károly budapesti első titkár úgy fogalmazott, hogy egyesek gyakran rukkolnak elő az életszínvonal irreális növelését célzó, egyenlősdi szemlélettel, és az effajta tézisek úgymond kisebb-nagyobb körökre is hatással vannak. Ugyanezzel kapcsolatban az MSZMP szintén jelen lévő első titkára, Kádár János azt nehezményezte, hogy a problémák jelentkezésével párhuzamosan rendre fölbukkannak bizonyos antimarxista, revizionista, ellenforradalmi nézetek. Ezzel a felszólalásával Kádár mintha már a másnap kezdődő moszkvai útját készítette volna elő: meglehet, egyenesen a szovjet elvtársaknak üzente, hogy minden ellenkező vélekedés dacára igenis kitart a szocializmus eszméi mellett.