Csak az imádság maradt

Német rendszámú német autó áll a ceglédi Állatmenhely Nyílt Alapítvány előtt, benne németek. Kiskutyáért jöttek, örökbefogadók. Azt mondják, egy németországi állatmentő alapítványon keresztül találtak rá a helyre. Ez később még fontos lesz. Mudi formájú kutyust visznek magukkal. Nagy az öröm, jó látni, mert ma Magyarországon egy állatmenhely alapvetően szomorú hely. A lassú novemberi esőben nem kerüli el a figyelmemet a közeli dögkút felirata: „Kérjük, hogy az állati tetemet göngyöleg nélkül helyezze a konténerbe. Köszönjük.” 

Inkább harminc-, mint húszéves Opel Astra gördül a telep elé, benne az alapítvány alapítója, Soltész Lászlóné Kati. Kétszázötven kutya üdvözöl minket, amikor belépünk a telepre. Hogy halljuk egymást, az irodául szolgáló konténerbe húzódunk. 

Hatszázezres gázszámla 

Az állatmenhelyek országosan nagyon rossz helyzetben vannak, több tényező miatt is. Egyfelől ugye a rezsicsökkentés csökkentése miatti komoly rezsiemelkedés okoz hatalmas gondokat, másfelől meg – hogy csak még egy példát említsünk – az élelmiszerek áremelkedése, ami azokat a családokat is érinti, akik esetleg befogadnának egy állatot. Így viszont már nem tudnak. Sőt, egyre több család löki az utcára kedvencét. 

• Mennyivel emelkedtek a menhely költségei?
• Miért kellenek fűtött kennelek?
• Elképzelhető-e, hogy a nagy bajban inkább elaltatják az állatokat?

A teljes cikket a Magyar Hang november 11-én megjelent, 2022/46. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!