Az a tizennégy éves lány, aki reggel voltam, délutánra elveszítette emberi lelkét – mondta 2017-es budapesti előadásán Kadzsimoto Josiko, a hirosimai atomtámadás túlélője. Az akkor 86 éves nő minden részletre kiterjedően elevenítette fel a hetvenkét évvel korábbi eseményeket: „nem emberi látvány volt”. 1945. augusztus 6-án, reggel negyed kilenckor az amerikai hadsereg B–29-es bombázója ledobta a „Little Boy” (Kisfiú) nevű 15 kilotonnás bombát, amely eltörölte a várost a föld színéről. Néhány árva épület maradt csak állva, így egy bank székháza is, a lépcsőjén különös, ember alakú folttal: egy áldozat árnyéka égett bele a kőbe.
Hirosimában és a három nappal később elpusztított Nagaszakiban összesen több mint 200 ezren vesztették életüket, és ahogy Kadzsimoto Josiko fogalmazott, „túlélni is maga volt a pokol”. Az Egyesült Államok a sosem látott erejű fegyverrel akarta megtörni Japánt, és lezárni a második világháborút. Máig zajlik a vita arról, hogy vajon az ázsiai ország – amely tengeri és légi fölényét már rég elvesztette – meddig tartott volna ki. A korabeli számítások szerint több százezer amerikai katona halt volna meg az invázióban, és feltehetően még több civil esett volna áldozatul a harcoknak. Eszerint a két város pusztulása megmentett több millió életet. A bevetett fegyver ráadásul minimálisra csökkentette az újabb világháború kitörésének esélyét, hiszen az a teljes megsemmisülést jelentené, amit egyetlen ország sem kockáztatna. De van egy másik értelmezés is, a bomba atyjaként ismertté vált Robert Oppenheimeré, aki a Bhagavad gitára, a hindu vallás szent könyvére utalva foglalta össze munkája eredményét: „Most én lettem a halál, a világok pusztítója”.
És Christopher Nolannek hála, immár egy harmadik verziót is számításba vehetünk.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
