Az élet sója

Gézát gyermekkora óta a kíváncsiság jellemezte. Ha például mesterember érkezett hozzájuk, hogy megjavítson valamit, rögtön a közelébe férkőzött, és leste minden mozdulatát. Azt is felajánlotta, hogy adogatja a szerszámokat a munkához. Anyjáék tiltakoztak, állandóan elzavarták onnan. Az iskolában sem maradt nyugton, a szertárban található összes relikviát megfogdosta, nézegette, olykor szét is szedte. Ennek a serénykedésnek több tárgy is látta kárát, a kövön végezték darabokban. Később, amikor már idősebb volt, a lakásban lévő műszaki cikkek keltették fel a figyelmét. Mélyebben nem szándékozott megismerkedni velük, de a működésüket hosszasan tanulmányozta. Mindebből fakadóan a mérnöki kart választotta, bár az elvégzése után egy tyúkólat sem tervezett.

Eközben ráköszönt a szerelem, egy szemrevaló fodrászlánynak kérte meg a kezét. A sírig tartó igen kiteljesedett kapcsolatukban, immáron negyven éve vannak együtt. Géza a nyugdíjba vonulását követően is folytatta a mindenre kiterjedő érdeklődését. Ám ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban a konyhában zajló történésekre fókuszált. Mária, a neje eleinte hadakozott az asztal és a tűzhely közötti téblábolástól, de aztán beletörődött. Talán még hasznát veszem, gondolta magában.