Az Orbán-lufi: a vesztesek diadala

Megint egészen érdekes zsákutcába manőverezi magát Orbán Viktor. A múlt heti EU-csúcson a magyar miniszterelnök már úgy lépett be a tanácskozás helyszínére, hogy minden IS rossz: az előterjesztések, a célok, a számok, a magyarázatok. És mindezt „Brüsszel” szúrta/számolta/taktikázta el, és ezt az egész katyvaszt csakis úgy lehet megmenteni, hogy majd a jövő évi EP-választásokon az emberek leváltják ezt az alkalmatlan bagázst, és új irányt vesz Európa, amelynek hajóját legfeljebb, de szükségképpen egy „vidéki legény” tudná a háborgó tengeren egy biztonságos kikötőbe navigálni.

Mégis: mit akar, pontosabban miről beszél Orbán? Az általa Brüsszelnek hívott képződmény az esetek legnagyobb részében az Európai Bizottságot jelenti, időnként az Európai Parlament neki nem tetsző (ez azért kölcsönös) részét, vagy pedig a teljes képzavar kedvéért az összes tagállamot, amelyek közül csak egynek kellene találva éreznie magát „Brüsszel” hallatán. Fel kell tenni a kérdést: az EU döntési központjában vajon milyen változást remél Orbán egy EP-választástól? A legnagyobb hatalom továbbra is a tagállamok kezében összpontosul, a döntéseket továbbra is a tagállamok hozzák meg, a 27 kormány összetételében pedig (eltekintve Belgiumtól, ahol az EP-választásokkal egy időben tartanak belga parlamenti választásokat) nem lesz, nem lehet változás. Attól, mert ez vagy az lesz az EP-választás eredménye, másnap ugyanúgy fog kinézni a görög és a német kormány, Macronnak fogják hívni a francia elnököt és Varadkarnak az ír miniszterelnököt. Ez azt is jelenti, hogy az egyes politikai irányzatokhoz tartozó kormányok számarányát tekintve sem lesz változás.

• Miért nem hozhat változást az EP-választás az Európai Bizottságnál?
• Miért nem várható EU-szkeptikus előretörés?
• Mit érhet el a Fidesz egy választási sikerrel?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/44. számában találja. Vegye meg november 9-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!