Az ősbűn

Az ősbűn már megtörtént – mondta Lázár János a főváros látképén éktelenkedő Mol-toronyra utalva. Az építési és közlekedési miniszter a rákosrendezői pályaudvar környékére megálmodott, magánbefektető bevonásával megvalósítandó új városközpont grandiózus tervét ismertette a héten. Ami – némi leegyszerűsítéssel megragadva a lényeget – egy meddő területbe lehelne életet; az első reakciók alapján akár politikai és szakmai konszenzus is övezheti a beruházást. A baljós mini-Dubaj munkacím ugyanakkor óvatosságra int. Nem kizárt, hogy a projekt részeként egy újabb ormótlan építmény rondít majd bele a tájképbe. A Mol-torony ellen egykor felszólalt Lázár János az ősbűn és a témában kilátásba helyezett vita emlegetésével – képzavarral élve – résnyire nyitotta a kiskaput a nagy építmény előtt. Meglátjuk, merre kanyarodik a történet

Az ősbűn említését a beruházáson túlmutató, az egész magyar közéletre érvényes szimbólumnak érzem. Az 1989–90-ben útjára indított demokratikus kísérlet már a kezdeteknél félresiklott, amikor az ország jövőjét, a társadalom állapotát befolyásoló döntések széles körben történő megvitatását háttérbe szorította a hatalmi, közjogi viszonyokra szorítkozó alkudozás. Erős civil társadalom híján a polgárok csekély mértékben vettek részt az életüket meghatározó keretek kialakításában, szerepük inkább az elitek alkujának jóváhagyására szorítkozott. Ez az a bűn, amit a politika újra és újra elkövet a társadalom asszisztálása mellett.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/49. számában találja. Vegye meg december 14-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!