Boldogság

Amikor az egész napos ittlét után a szülők megengedik, hogy nálunk is aludjanak, hát az a boldogság. Elszabadul kicsit a pokol is, örömtáncot lejtenek, és tudják, hogy itt többet szabad, mint otthon. Az éppen még óvodás és az éppen már óvodás természetesen teszi a dolgát, élvezi az életet, tanult és saját maguk által kitalált játékokat játszanak együtt és külön-külön is. Telik-múlik az idő, megvetjük az ágyakat, most a kisebbik alszik velem a nagy ágyon, nővérének a földre teszünk jó kis matracokat, van helye bőven. Nem mintha nem lenne még pár szoba számukra, nekik így a jó, bandában aludni.

Játszanak, önfeledten és boldogan. Mintha az édesanyjukat látnám hasonló korában. Az ő játékai vannak a kezükben, megmaradt minden, vigyáztunk rájuk. El sem tudtam volna képzelni, hogy kidobjam vagy elajándékozzam azt, ami az ő szívükhöz nőtt, amivel aludtak, amiken csiszolták eszüket, ügyesítették kezüket. Jószerivel minden megmaradt, most csak elő kell venni. Megvan a babaház teljes berendezésével, az építőjáték, de a nagybátyjuk kedves kisvasútja is. És a rengeteg plüss meg a babák. Most minden jó és különleges. Nem baj, hogy kopott, hogy használt, talán érzik is, hogy története van. Persze, a ruhák is megvannak, sorban elővesszük őket, és íme, újra éljük az egyszer már elmúltat.