A tudományos-technikai forradalom azt jelenti, hogy az egyes ember az emberiség által használt irtózatos tudástömegnek egyre kisebb, elenyészően csekély részével rendelkezik, de bánni még azzal sem tud, mert alig érti. Ez a tudás ugyanis a nanorészecskéktől a valutaárfolyamok ingadozásáig csupa olyasmi körül forog, ami az ő személyes tapasztalatainak világán kívül esik.
A globalizáció pedig azt, hogy jó és balsorsunk – minden földlakóé – olyan folyamatoktól függ, melyeket nemhogy ellenőrizni, de még átlátni sem vagyunk képesek. Senki. Azok sem, akik azt képzelik magukról, hogy irányítják ezeket a folyamatokat. Utókor, légyszi, ezeket is vedd figyelembe, amikor ítélsz viselt dolgainkról.
Régi háborús felvételeket nézegetek, a lövészárokban cigarettázó katonákról, közvetlenül a bevetés előtt, amelyből (vagy a következőből) egy sem tér vissza közülük élve. Gyanútlanok lennének? Vidám nagyvárosi forgatagról, utcákon, melyeket nemsokára porig bombáznak, büszke épületekről, melyek hamarosan maguk alá temetik lakóikat. Ne sejtenék, mi vár rájuk? Legyőzhetetlen élniakarásról tanúskodnak ezek a képek, vagy az ember végtelen kiszolgáltatottságáról? És rólunk vajon mit gondolnak majd, akik egyszer bennünket fognak nézegetni, lapozgatni: kedélyes sürgés-forgásunkról, ádáz acsarkodásainkról a nyugati civilizáció végnapjaiban?
• „Új népvándorlás, világjárványok, éhínség, háborúk jelzik egy viszonylagos békekorszak végét.”
• „Ne higgyük, hogy a woke, az iszlám fundamentalizmus és az ősmagyarkodás nem egy tőről fakad.”
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
