Csikágó baglya – Város(rész) esszé

Gyerekkorom óta szenvedélyes érdeklődés fűz a térképekhez. Az pedig külön örömmel tölt el, ha „idegen testekre” bukkanok egy-egy város anatómiáján belül. Vegyük csak Vác régi térképét. Mit keres ott Burgundia vagy éppen Krakkó? A város bizonyos negyedeinek milyen magánhistóriáiról árulkodnak ezek a régi keletű elnevezések? Inkább nem is nézek utánuk, megelégszem a képzelet kínálta kutatómunkával, így még termékenyebb a feszültség, ami mondjuk a váci Burgundia girbegurba utcácskái és a vérrel locsolt festői lankákon bort termő francia vidék megidézése között feszül. Elképzelem az északról érkezett lengyel munkásokat is, akik a festői Dunakanyar tündérvilágában is biztosan idegenek maradtak kissé, és esténként, a barokk homlokzatok mögött nyugovóra térve, útra keltek a fantázia szárnyain, a középköri városfalak közé repülve.

Vagy ott van Varsó, ez az újraélesztett halott, mely mégis extatikusan élénk organizmus. Mit keres benne Prága? Egy negyed, ami a legkevésbé sem emlékeztet a kedélyesen ünnepélyes cseh fővárosra.

Akkor már inkább Csikágó. Csikágó az én szótáramban maga Pest. A legigazibb Pest. A nagyratörő vágyak árnyékában kuporodó kisemberek menedéke. A pesti Csikágó nem paródiája a névadó észak-amerikai citynek. Nagyon is fegyelmezett másolat: az utcák nyílegyenes-merőleges hálózata rendet és prosperitást sugall. Mérnöki optimizmust. Amit aztán a huszadik századi magyar történelem valahogy nem akaródzott visszaigazolni.

Erről is olvashat a cikkben:
• „Mi is az a pesti Csikágó és hol fekszik? Ki más adhatna erre pontosabb választ, mint a vidék tehetséges szülötte és krónikása, Békés Pál.”
• „Csikágó az én szótáramban maga Pest. A legigazibb Pest. A nagyratörő vágyak árnyékában kuporodó kisemberek menedéke.”
• „Csikágó elveszett valószínűleg.”