Fájdalom, tűrés

„…apró kánok révén minden igának barma”

Vannak örök mítoszok az emberiség történetében, melyek vissza-visszatérnek újabb és újabb köntösben. Ezekből a legtriviálisabb az özönvíz története, melynek a legkorábbi ma ismert változatát bizonyos Úm-napisti nevű úr elbeszéléséből ismerjük. Hasonlóan ősi legenda Káiné, aki miután testvérgyilkossá vált, bélyeget, „káinbélyeget” kapott az Úrtól a homlokára. Egyrészt, hogy aki látja, felismerje a fivérölőt, másrészt mert annak ellenére, hogy Káin vétkes volt Ábel erőszakos halálában, az Úr úgy határozott, hogy aki Káint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia, és ez utóbbira is figyelmeztetett mindenkit a jel a káini homlokon.

Posztmodern korunkban, amikor szinte mindenki a nyilvánosság előtt éli életét, a politikusok meg hétszeresen, egyesek saját maguk rajzolják a saját homlokukra a káinbélyeget. Elsősorban nem is az orosz mészárosok immár horogkereszttel felérő Z betűjére gondolok, mellyel gyerekgyilkos gépeiket díszítik, hanem inkább arra, hogy például a német közösségi oldalakon elsősorban az AfD-politikusok jóvoltából az egyik legtöbbet használt hashtag a #DasistnichtmeinKrieg, azaz hogy „ez nem az én háborúm”. Akinek egy olyan háború „nem az ő háborúja”, amelyben nem egyenlő felek küzdenek egymással valamilyen bonyolult, eldönthetetlen konfliktus okán és amelyben ennyire könnyen azonosítható a támadó fél és különösen Bucsa után, szóval akinek ezután is „nem az ő háborúja”, az nagyon is az agresszor oldalán áll.