Gördülő közöny

Fizessétek ki a tanárainkat – visszhangozta a belváros a szeptember 2-ai diáktüntetés legfontosabb üzenetét. Rafinált útvonalválasztás volt, a legzsúfoltabb turistacélpontok érintésével jutott el a tömeg a Bazilika elől a Fővám térre, ennyi külföldi talán még sosem örökített meg magyar demonstrációt. És bár egy szót sem értettek a skandálásból, a telefonjaik képernyőjén feltűnő fiatalok eltökéltsége egyértelművé tette a helyzetet. A sok kínos, felesleges vagy céltalan ellenzéki megmozdulás után néhány középiskolás bizonyította, hogy pontosan kijelölt célokért több ezer embert is utcára lehet vinni. Merész húzásuk ugyanakkor nem volt veszélytelen: lépéskényszerbe hozta a pedagógusokat. Ha a rájuk bízott gyerekek is tisztán látják a problémát és annak megoldását, akkor már csak a tanárok tétlensége állhat a kormányt cselekvésre kényszerítő akció útjába.

Eltelt két hét, és nem történt semmi, a „gördülő polgári engedetlenség” minimális nyomást sem gyakorolt a döntéshozókra. Jól hangzik, hogy néhány fővárosi és vidéki elitgimnázium tanári kara beszünteti a munkát, csakhogy Magyarországon összesen 5812 köznevelési intézmény működik – iskolák, óvodák, kollégiumok és gyógypedagógiai intézetek –, vagyis csupán néhány ezreléknyi elégedetlen tűnik fel a hírekben, valódi összefogásra, látványos megmozdulásra, tömeges sztrájkra semmi esély. Ezek hiányában a kormány nyugodtan halogathatja tovább a pedagógusok béremelését – Brüsszelre és a magyar „baloldalra” hárítva a felelősséget.