Kevés latin mondást idéznek oly gyakran, mint azt, hogy „Historia est magistra vitae” – a történelem az élet tanítómestere. És amelynek igazságát oly nehezen tanulná meg az ember. Hiába igazolják évezredek, hogy a jövő mindig kiszámíthatatlan, és ezért megalapozatlan a jól kiszámítottnak gondolt reménytelenség, nem hisszük. Kiváló elmék, jó elemzők is számtalanszor mondták az elmúlt években, hogy igazi változásra nincs esély Magyarországon, a kialakult keretek megtörhetetlenek, az uralmon lévő politikai erő leválthatatlan. Az elmúlt két hónap eseményei – ha nem is tudhatjuk, hogy mire fognak kifutni – az „úgy sincs változás”-ra már rácáfoltak. Teljesen váratlan események történtek az úgynevezett kegyelmi ügy, majd Magyar Péter színrelépése miatt. A jövő kiszámíthatatlansága azonban nem ment fel az alól, hogy érteni és kezünkbe venni akarjuk sorsunkat.
Az április 6-i tüntetés után nem kétséges, hogy megjelent egy olyan politikai szándék, amely meghaladni akarja azt a bipolaritást, amelyet két évtizede két politikai szereplő, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc határoz meg. Az előbbit régóta megkérdőjelezni sem lehet a maga oldalán, az utóbbit mindezideig hiába próbálták többen is. Ma már az is nyilvánvaló, hogy a meghaladás szándéka óriási társadalmi igénynek felel meg, jelentős támogatásra számíthat. Miben ragadható meg ennek a – legalábbis ilyen erővel korább nem jelentkezett – meghaladási ajánlatnak a lényege, és ennek alapján elképzelhető-e, hogy sikeres legyen?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
