Hűtőlánc

Hová lesz, kezicsókolom? – kérdezte a fiatalabb hórukkember. Anyám az előszoba konyha közeli szegletére mutatott. Csatlakoztatni is kell az áramba, tudok jó villanyszerelőt – mondta az idősebb, a dobozt tessék megőrizni, abban viszik, ha javítani kell. Első elektromos hűtőszekrényünk. Addig egy régi jégtartályos szolgált.

Apámnak nem kellett többé a piacra tömbjégért járnia. Heti kétszer ment, a jeges lovaskocsit hajnali négytől sort állva várták az emberek. Sok helyt megtette a kút hideg vizébe eresztett, romlandókkal megrakott vödör. Másfajta okosság is járta: tartós élelmiszert spájzolni. Kolbász, sódar, szalonna, tepertő. Hónapokon át elálltak a hűs kamrában.

CAPATOB. Csillogó fém felirat az új hűtő ajtaján. Nemzedékem kötelező orosznyelv-tanulásának hasznát veszem; ezek cirill betűk, ha formára a latinnal egyeznek is. Szaratov, így kell ejteni. Volga menti város, Moszkvától 850 kilométerre. Gyárában az ötvenes évekig fegyvert gyártottak, később háztartási gépek üzemévé szelídült.