Amíg a házkutatás tartott, egy szót sem tudtak váltani. El sem búcsúzhatott az asszonytól, akit a másik szobában, a gyerekek mellett őriztek. Vera, a lánya, átfogta kisöccse vállát; riadtan kuporogtak az egyik gyerekágyon. Robi pityergett, hároméves nővére anyásan vigasztalta. Odakint az ávósok szó nélkül turkáltak a szekrényekben, fiókokban, de nem találtak semmit. Friedmann ebből próbált optimizmust meríteni, bár sejtette, nem azért jöttek, hogy valutaüzérkedésért vagy némi arany miatt fogják perbe. Ezért nem kutatott volna három fogdmeg ilyen alaposan. Végig figyelte őket, nem próbálnak-e elrejteni valami ellene szóló bizonyítékot, amit utóbb diadalmasan ránthatnak elő.
A vádak csak az Államvédelmi Hatóság központjában hangzottak el, ahová lefüggönyözött Pobeda szállította. Gyéren világított helyiségben vették le róla a csuklyát, amit még a kocsiban rángattak a fejére.
Néhány mondat után, amiben a legképtelenebb állítások szerepeltek, s amire heves fejrázással és tiltakozással reagált, ütni kezdték. Már a hideg kövön feküdt, és veszettül szédült, amikor hallotta, hogy Rajkról kérdezik. Csizmákat látott, csak kihallgatója, egy szőke, göndör hajú, nála is fiatalabb férfi viselt sárgásbarna cipőt és civil ruhát: fekete öltönynadrágot, szürke inget, mellényt és meglazított nyakkendőt. Fel akart állni, és a szemükbe nézni, tőle telhető pontossággal és világosan válaszolni a kérdéseikre, eloszlatni a félreértést. Mert nyilván félreértésről lehet szó: vagy őt keverik össze mással, vagy teljesen téves úton járnak. Bármennyire alávalóan és felelőtlenül viselkednek is vele, a saját érdekében segítenie kell nekik.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
