Mégis miféle Magyarország-kép rajzolódik ki az én műveimből – tette fel a kérdést az interjúnkban Krasznahorkai László. Az író új, Herscht 07769 című regénye alapján kérdeztük neonácikról, Bachról, hamis prófétákról, reményről és az elmúlt harminc évről. – Publicisztikával nem foglalkozom, ahol azt mondanám, hogy micsoda egy elcseszett mocsár ez az egész, s azzal aláfirkantanám a nevemet, na, de ezek a könyvek?! A Sátántangó?! Az ellenállás melankóliája?! A Báró Wenckheim hazatér?! És hát, az isten szerelmére: én művész vagyok, nem publicista – írta kérdéseinkre a világhírű, Nemzetközi Man Booker-díjjal elismert író.
Első regénye, a Tarr Bélával közösen megfilmesített Sátántangó kapcsán Krasznahorkai elmondta, a szöveg esetében bonyolult a viszony valóság és fikció között, a filmnél azonban a valóság nem igényelte a fikciót. A változatlan nyomor valósága ilyen volt, és ilyen marad örökre. – Indiában tapasztaltam hasonlót. Ott a nyomornak egy több ezer éves szürreális valósága van, és ha az ember belép ebbe, azonnal tudja, hogy ez örök, ez volt, ez lesz, a valóságnak ebben a mélységében a változás ismeretlen – fogalmazott az író.
A teljes cikket a Magyar Hang március 12-án megjelent 2021/11. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
