„Mert itt mindenki a szerzésre gondol, senkit nem érdekel semmi más, csak hogy minél több legyen, több, több és még több” – a 70 éves Krasznahorkai László új regényében megtalálja „a Szent Magyar Föld” valódi királyát, és miközben az ország erkölcsi züllése ellen küzd, mindent és mindenkit kiröhög. Főként saját magát.
Napok óta a vadul kacagó Krasznahorkai Lászlót látom magam előtt. Nem tudom máshogy érteni: a január 5-én a hetvenedik születésnapját ünneplő író Zsömle odavan című új – a kerek évfordulóra időzített – regényével egyszerűen kiröhög mindannyiunkat; az országot, a társadalmat, és hogy ezt az akár kellemetlennek is tekinthető gesztust legitimálja, saját magát, és az irodalmi alkotás folyamatát is. A rövid regény egyetlen dévaj kacaj, amely ugyanakkor – bármennyire is paradoxnak tűnik elsőre – összegzésként, az életmű összefoglalásaként is olvasható. Zavarba ejtő, ahogy az „apokalipszis mestere” tréfát űz a végítéletből, ezért sem könnyű eldönteni, hogy mitől rémüljünk meg jobban: Magyarország ősi jogon visszatérő királyától, Józsi bácsitól, vagy a magyar nép visszafordíthatatlan erkölcsi és szellemi romlásától?
• Hogyan lesz a Zsömle odavan féktelen komédia?
• Miként lesz Józsi bácsi a magyar korona várományosa?
• Hogy kerül a műbe Krasznahorkai László?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
