Nagy találkozások: depresszió-pornográfia üstökössel

A zene történetének megvannak a nagy találkozásai. Például John Lennoné és Paul McCartney-é – ebből lett a Beatles. Aztán a Beatlesé és a hallucinogén drogoké – ebből meg a Magical Mistery Tour, I Am the Walrus és Lucy in the Sky with Diamonds lett, meg még számtalan olyan remekmű, amit nem szokás emlegetni a négyes legnépszerűbb számait sorolva. Pedig kellene. Tehát az, aki a hatvanas évek közepe táján a gombafejűek elé tette az első LSD-s bélyeget, legalábbis szobrot érdemelne. Mondjuk, ezzel a címmel: „Az ismeretlen díler emlékműve”, és ezzel a felirattal: „Hálaként a zeneszerető közönségtől”. Ráadásul a drogos kalandokat a Beatles tagjai túlélték, ami sok kollégájukról nem mondható el.

Aztán másfél évtizeddel később megtörtént egy másik nagy zenei találkozás is. A The Cure gitárosa-énekese-dalszerzője, Robert Smith találkozása a depresszióval. Amit szerencsére neki sikerült túlélnie – ellentétben például Ian Curtisszel, aki 1980 tavaszán, huszonhárom évesen adta fel, és hagyta ránk örökül azt a két csodálatos Joy Division-albumot.