Béke és biztonság – hirdette az ismerős szlogent Orbán Viktor évértékelőjének díszlete fölött a transzparens. „Békét, biztonságot!” – hirdette a másik transzparens, békegyűléseken, pártfunkcionáriusok beszédein.
Nincs új a nap alatt. Ma a miniszterelnök hirdeti a békét és biztonságot, kárhoztatja az Oroszország elleni szankciókat, és mondja ki, hogy „a szankciós politika egy lépés a háború felé”. 1980-ban még Puja Frigyes írt cikket Békét, biztonságot! címmel arról, hogy „a nemzetközi légkört rontja, az államok közötti kapcsolatok normáit sérti, hogy az Egyesült Államok és más tőkésországok vezető csoportjai gazdasági embargós intézkedéseket léptettek életbe a Szovjetunió ellen”.
Most a NER-hatalom publicistája, Ágoston Balázs jelenti ki, hogy „az Egyesült Államok folytatta a hidegháborút, hasznos hülyék tömegeit előállítva és arra kapható gazembereket fizetett ügynökévé téve felvonulási terepnek használva Európát Oroszország ellen. Kiegyezés és gyümölcsöző kapcsolatépítés helyett a NATO felfejlődött Oroszország közvetlen határaira, miközben a világ legkülönbözőbb pontjain országokat rohant le, százezrek halálát és borítékolhatóan évtizedekig tartó zűrzavart előidézve.” Több mint negyven éve a KISZ KB intézett felhívást az ifjú néphez, hogy mivel „békét, biztonságot, alkotó életet akarunk”, tiltakozunk az ellen, hogy „határainktól néhány száz kilométerre az Egyesült Államok NATO- szövetségesei területén újabb, hazánkat is fenyegető atomfegyvereket helyezzen el! Az utóbbi hónapokban közületek már több tízezren tettek hitet a béke ügye mellett. Hívunk mindnyájatokat, csatlakozzatok azokhoz, akik a további nukleáris fegyverkezés helyett tárgyalást és megegyezést követelnek! Állítsuk meg azokat, akik a pusztító háború felé taszítják Európát és az egész világot!” Szó, ami szó, a Kommunista Ifjúsági Szövetség harciasságban elbújhat Ágoston Balázs mögött.
Ma Bencsik András nyilatkoztatja ki: „azért drukkolunk az oroszoknak, hogy ennek a pokoli hazugsággépezetnek legyen már vége”. És azért is, mert „az Egyesült Államok Ukrajnát beleugrasztotta, az oroszokat pedig belecsábította egy pokoli történetbe”. A nagy keleti szomszéd régi barátunk, talán egyszer, ha a barátság átfogja majd társadalmunkat, a NER-sajtómunkások ajkán is felcsendülhet a régi nóta: „a magyar-szovjet barátság ma már tömegmozgalom, amelynek bázisa, alapegysége a tagcsoport. Ezek révén a mozgalom átfogja a társadalom minden rétegét, kiterjed az ország egész területére.” Kinyilatkoztatás ez is. Szerencsénkre a szerző is azonos. Az imperializmus elleni harcban és a drukkolásban fáradhatatlan Bencsik András annak idején azt is hozzátette, hogy „a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak jól körülhatárolható, fontos szerep jut a magyar közéletben. Hiszen a társaság az MSZMP céljainak szellemében tevékenykedő, a párt politikájának megvalósulását segítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömegmozgalom, amelynek munkájában áldozatkész, a magyar-szovjet barátságot felelősségteljes elkötelezettséggel, önzetlenül szolgáló tisztségviselők, társadalmi munkások népes tábora vesz részt.” Ezek a csoportok pedig „egyre nagyobb szerepet vállalnak környezetükben a Szovjetunióval kapcsolatos reális ismeretek terjesztésében, a magyar-szovjet barátság elmélyítésében.” Eljön a kor, amikor Bencsik Andrásnak elegendő lesz néhány szót kicserélnie. Vagy talán – a bértollnokok legendás lustaságát ismerve – még ezzel sem kell fáradnia.
