Patakokból folyam

Jószerivel hetente értesülhetünk újabb és újabb egyesületek, pártok alakulásáról, amelyeknek célja az Orbán-rezsim leváltása. Orbán sajtója – persze a híveivel együtt – azzal reagál erre, hogy nevetséges minden erőlködés, önjelölt zsenik keresik a helyüket, és persze mindenki balliberális meg Soros pénzén hőbörög.

A magam részről másképpen ítélem meg a nagy pártalapítási hullámot. Mivel gyakorlatilag nincsen a jobboldali, konzervatív pártokat kiszolgáló sajtó Magyarországon, a polgári nemzetrész nehezebben szerveződik, mint a hatalmas sajtóhátszéllel vitorlázó Fidesz-sereg. A száz szócsőből ömlő Fidesz-propaganda egyrészt valóban kitermelte az Orbán-vallást, és ez a tömeg annál vadabbul hisz az ő istenében, minél nagyobb a baj (tudjuk, 1945. januárban Hitler hatalmas győzelmet aratott volna, ha lettek volna választások a Harmadik Birodalomban) – másrészt viszont egyre nyugtalanabb az a sokaság, amelyik a saját polgári, keresztény eszményeinek elárulását látja az orbánizmusban.

Ez a sok száz ezer ember nem lát egy közös pontot, nem tud egyfelé nézni, és nem hisz abban, hogy igenis le lehet váltani normális demokratikus ügymenettel Orbánékat, ezért nem is jegecesedik egyetlen nagy mozgalommá. Nem érdemes azon rugóznunk, hogy ez most jó-e vagy rossz, hanem inkább örülnünk kellene annak, hogy vannak, akik mozdulnak már. Van egy csomó kicsi és néhány nagyobb civil szerveződés, és ezek meg tudnak szólítani sok ezer embert. Igaz, egymásról ezek a szerveződések nem nagyon tudnak, de ez mindegy is egyelőre. Sokkal fontosabb, hogy helyben elérjék mindazokat, akik most magányosnak érzik magukat. Akik azt hiszik, hogy az Orbán-rezsim hatalmas, mozdíthatatlan szikla.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 29-én megjelent, 2023/39. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!