Patronok

– Szevasz, Józsi vagyok, láttam a cuccaidat, amiktől meg akarsz szabadulni. Érdekelnének.
– Te vagy az első jelentkező. Minden megvan még.
– Mindet akarom.
– Annál jobb. De te, biztos vagy benne, hogy mindenre szükséged van?
– Azt meg kell beszélnünk először. Mit kínálsz pontosan?
– Amit a posztomban láttál. Tintasugaras nyomtató. Régi, de hibátlan, tartalék patronokkal.

– Hány tartalék patronnal?
– Kettő színes, kettő fekete.
– Aha.
– Érdekel?
– Hát! Mi van még?
– Ahogy írtam, és amit a fotón is látsz. Háromkerekű gyerekbicikli. Pedállal, meg anélkül is használható.
– Ingyen.
– Igen. Akit érdekel, azé. Nem kell fizetni érte.

– Engem érdekelnek.
– Mindegyik?
– Mindegyik. De miért adod ingyen?
– A nyomtató helyett lett egy újabb. Amikor azt megvettem, a régit csak levittem a pincébe. Eszembe se jutott sokáig. Aztán pár nappal ezelőtt lomtalanítottunk. Kipróbáltam, működik. Valaki még hasznát veheti. Miért kérjek érte pénzt.
– A bicikli?
– Kinőtte. Jövő hónapban lesz négyéves. Még használhatná éppen, de ősszel elcsúszott vele, azóta fél felülni rá. De csak ettől a biciklitől fél. A szomszéd kisfiúéra gond nélkül felült. Vettem neki egy másikat. Nagyobbat. Attól nem fél. Támasztókerék nélkül teker vele. És még nincs négyéves!
– Gratulálok.
– Szóval minden érdekel?

– Minden.
– Ez gyorsan ment. Mikor tudsz érte jönni? Átküldöm a GPS-koordinátákat, idetalálsz.
– Vissza kellene venned az arcodból.
– Hogy mi?