Rokonoktól bűzlő hal

Szicília jó hely. A francia Riviéra pedig a francia Riviéra, Nizza meg Nizza. Az vesse hát az első követ a főváros XVI. kerületének Szicíliába és Nizzába tanulmányi utakat szervező önkormányzatára, aki. Mondjuk, én. Mert azért Nizzában tanulmányozni a francia oktatási rendszert, hm, hát, izé. Kellemes, persze, nagyon is – ah, a tenger színe, a fehér homokos, végtelen part, a pálmafák, az épületek, az egész előkelően mediterrán hangulat. Betelhetetlen. Megunhatatlan. És az oktatási rendszer! Na, az pont olyan, mint Franciaország – ah, a tenger színe, a fehér homokos, végtelen part, a pálmafák, az épületek és az egész előkelően mediterrán hangulat nélküli egyéb részein. De megértem. Mi az hogy! Nagyon is: egy fáradságos, az oktatási rendszer alapos, mélyreható megismerésének fáradalmaival telt délelőttöt követően jólesik úgy a testnek, mint a léleknek kiheveredni a fehér homokos, végtelen partra, ahol ah, a tenger színe és a többi, és a többi. Gyarló az ember. Hatalmas bölcsesség volt ez tőlem, akár ki is pattinthatnám ide a jegyzet végét jelző pontot.

Midőn életem során egyetlen alkalommal vezető pozíciót tölthettem be, naivan rácsodálkozó tekintettel szemléltem a szintén vezető pozíciókat betöltő kollégákat, hogy az egyébként vastagon tisztességes fizetésükkel a zsebükben nagyjából a szerződésük aláírását követő második héten kezdtek azon ügyeskedni, miként lehetne kiszervezni ezt-azt a családi bt.-nek, hogyan lehetne behozni a gyerek önálló lábra állás fázisában botladozó informatikai vállalkozását berkeken belülre, és a haver szállítmányozócégénél nincs jobb, nem beszélve a fiókokban heverő örökkön zseniális ötletekről, hisz végre elérkezett a megvalósításuk ideje.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/42. számában találja. Vegye meg október 26-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!