Rovancs

Vajh mikor lészen méltón megörökítve ezen új magyar aranykor. Egy körkép lenne a megfelelő forma, valahol a budai várban, mondjuk a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek egykori otthona, a csöndben, lassan szétrohadó régi Országház (a klarisszák kolostora) helyén. Úgy illenék, hogy konzorciumban építsék Mészáros Lőrinc és gyermekei, no meg Szíjj László, Tiborcz István stb. cégei – pénz nem számít. Lehetne valami XIX. századi eklektikautánzat, persze vasbetonból, azon van a profit. Szépen rímelne a lómentes Lovardára a déli oldalon

Az alkotás persze nagyszabásúbb lenne a Feszty Árpádénál, elvégre eljött közénk a magyarok istene, és nem csak úgy versben, hanem hús-vér valójában. Körben mandorlák füzére, bennük az új magyar stadionok képei, bal felől virágoznék az új magyar nagybirtok, szépen megföstve az új magyar mágnások egész alakos képei. Jobb felől látványos szertartás, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége mutatna be áldozatot Viktor isten szobra előtt. Oldalt angyali kórus, Nagy Ferótól Kis Grófóig, vezényel (hogy mennyiért, kérdezni sem illik) Plácido Domingo, és végül a háttérben, dicsfényben fürdik az új Magyar Sion, Hatvanpuszta. A képet persze maga a Legeslegnagyobb Magyar uralja, képregényként, mint például Szent László a székelyderzsi templomban. Itt adó-visszatérítést oszt, ott 13. havi nyugdíjat, amott csirkefarhátat, és végül egy szavazóhelyiség mögött családiasan bográcsol az ő választóival. A tökéletes gróf és az ő boldog cselédei. Magyar idill a XXI. századból.

A teljes cikket a Magyar Hang május 6-án megjelent, 2022/19. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!