Nem izraeli sajátosság az államra mint mindent bíró alapra való támaszkodás – foglalta össze 1952-ben a Múlt és Jövő szerzője. Patai Edithnek eszébe is jutott a mondás, ami a „régi Magyarországon” járta: „teheti, magyar állam fizeti”. Patai szerint viszont a korábbi Magyarország államháztartásának mérlege jóval kevésbé volt érzékeny, mint az új Izraelé. „Ma itt az a helyzet, hogy a magas államhivatalnokok, az első garnitúrához tartozók, éjt nappallá téve dogoznak, sőt van közöttük aki erején felül dolgozik, mert úgy érzi, hogy éppen ő az, aki új Atlaszként hordozza a mi kis héber Glóbuszunkat a vállán. Viszont a gépezet alacsonyabb szintjein divat a »lerövidített« munkanap, s néha a gépírónők a hivatali órák alatt érik el a körmeiknek a divat által előírt ragyogási fokát” – sorolta tapasztalatait.
Patai Edith személyében olyasvalakit köszönthetünk, aki magyar földön született, de néhány hónappal a világháború kirobbanása előtt az akkori Palesztinába menekült, majd testközelből figyelhette Izrael állam születését. A jelenlegi háborús időkben még fontosabb lenne olvasnunk őt, ahogy családja többi tagját is. Férjével, Patai József íróval együtt vándoroltak ki, Éva lányuk pedig később jegyzett egy héber nyelvű Palesztina-regényt is. Patai Edithtől a Szent szomjúság című kötet máig elérhető különféle antikváriumokban. Olvasói viszont sajnos ma alig akadnak, ahogy persze annak idején sem tartozott sem ő, sem családja többi tagja a Magyarországon leginkább forgatott írók közé.
• Milyennek látta Patai Edith a palesztinai zsidó nőket 1940-ben?
• Teokráciának tartották-e Izraelt?
• Miért tartott Patai József a kivándorlástól?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
