Egészen másként látja a magyar gazdaság fejlődését az Európai Bizottság (EB), mint a magyar kormány. Legalábbis ezt lehet kiolvasni a bizottság napokban megjelent tavaszi előrejelzéséből. A gazdasági növekedést illetően kicsi a különbség, hiszen a kormány várakozásai szerint a tavalyi recessziót követően 2,5 százalékkal növekedhet a bruttó hazai termék (GDP). A bizottság szerint lesz ugyan növekedés, de annak mértéke csak 2,4 százalékra tehető. A jövő évet illetően már nagyobb a két előrejelzés közötti különbség, hiszen a kormány 4,1 százalékos bővülést vár, szemben a bizottsági 3,5 százalékkal. A költségvetési hiányt illetően már egészen más számokat látunk: az EB idén 5,4 százalékkal számol, ami csaknem kétszerese a költségvetési törvényben szereplő 2,9 százalékos értéknek, de a módosított, igaz, törvénybe még nem iktatott 4,5 százalékot is jelentősen meghaladja. A jövő évi várakozások is jelentősen eltérnek egymástól, hiszen a bizottság 4,5 százalékos hiánnyal számol, szemben a kormány 3,7 százalékos várakozásával.
Mindent bevethet Orbán
– A növekedési és a hiányadatok ismeretében nem lehet azon csodálkozni, hogy a Bizottság szakértői szerint a tavalyi 73,5 százalékról 74,3 százalékra nő a GDP-arányos államadósság nagysága. Ezzel szemben a magyar kormány már idén is csökkenéssel számol, hiszen 73,2 százalék szerepel a konvergenciaprogramban, jövőre pedig 72,1 százalék. Majd meglátjuk kinek lesz igaza – mondta a Magyar Hangnak Petschnig Mária Zita közgazdász. A Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa hangsúlyozta, a jelenlegi felfokozott politikai helyzetben döbbenhetett rá Orbán Viktor arra, hogy jelentősen romolhat az ő, illetve pártja pozíciója az európai parlamenti választásokon, és ezért mindent be fog vetni. Ez pedig egyértelműen a hiány növekedésével fenyeget, amit a kiadások visszavágásával vagy a bevételek növelésével, illetve a kettő kombinációjával lehet ellensúlyozni. Így nagyon nagy az esély arra, hogy június 9-e után megszorítások következnek.
– Persze nem így hívják majd, hanem adóemelésnek, mondván, valamely ágazatban tarthatatlanul magas a profit, amit el kell vonni. Vagyis olyan teherről van szó, amely nem érinti közvetlenül a lakosságot. Jó eséllyel a kiadások csökkentésére is olyan területeken kerül majd sor, amit szintén nem érezhet közvetlenül az átlagember. Ez azonban csak a retorika, mert sem az adóemelés, sem a kiadáscsökkentés hatása alól nem tudják kivonni magukat az emberek: bár azok hatása csak közvetetten érinti őket, de a végén a számlát ők fogják fizetni – hangsúlyozta a közgazdász. További probléma szerinte, hogy a várhatóan elfutó hiány visszafogásához nagyobb külső és belső forrásbevonásra lesz szükség, ami az eladósodottság növekedéséhez vezet, ez pedig a költségvetés kamatterheit emeli tovább. Éppen ezért nehezedik a kilábalás.
Kérdésünkre Petschnig Mária Zita elmondta, a költségvetési kiigazítás mindenképpen növekedést gyengítő tényező. Annál is inkább, mert a már befagyasztott beruházásokat követően az év második felében újabb visszavágások képzelhetők el, és így a növekedést elsősorban a fogyasztás támogathatja. – Rossz hír azonban, hogy akinek lenne pénze fogyasztásra, az már telített, aki pedig szívesen növelné fogyasztását, annak erre nincs forrása. Ha pedig mégis, akkor a határ közelében inkább a szomszédban vásárol be, mert ott olcsóbb – tette hozzá.
Így termelődnek újra a problémák
Hasonlóképpen látja a magyar gazdaság helyzetét Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor. Az akadémikus szerint az Európai Bizottság, az OECD, az IMF és a hazai közgazdászok ugyan más-más módszert alkalmazva, de egyaránt arra jutottak, hogy túlzottan optimista a magyar kormány. A Budapesti Corvinus Egyetemen általuk készített friss elemzés például ebben az évben 2,1-2,2 százalékos növekedést tart reálisnak. – Ezzel az alacsony növekedési rátával és a gyenge fogyasztással az a gond, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetét és a magas államadósságot, a kamatterheket figyelembe véve nem nagyon van kiút, hiszen a magyar adórendszer fogyasztásközpontú. Illetve lenne, mégpedig ha a költségvetés tételeit egyenként megvizsgálva a kormány a nem feltétlenül szükséges tételeket kihúzná. De mifelénk nem ez a közgazdasági szemlélet jellemző, mert nem a gazdaságnak vannak politikai vonatkozásai, hanem a politika uralja a gazdaságot. Az is biztos, hogy a szükséges lépéseket – bármilyenek is legyenek azok – nem májusban teszi meg a kormány, hanem a választás után. Annál is inkább, mert a Fidesz-kormány betiltotta a megszorítást szót, annak gyakorlatát viszont nem, sőt az elmúlt 14 évben gyakorolta is azt – fejtegette Bod Péter Ákos.
Hozzátette, az a baj a vállalkozások adóterheinek növelésével, hogy nem érzik ugyan közvetlenül az emberek, emeli azonban az inflációt – amely az év második felében egyébként is elkerülhetetlennek látszik –, ez pedig visszafogja a növekedést. Ha pedig a korábbi évekhez hasonlóan idén sem sikerül kezelni a helyzetet, annak hatása áthúzódik 2025-re, és hatását talán még 2026-ban is érezhetjük. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kiköltekezés, eladósodás miatt évről évre nőnek a költségvetés kamatterhei. Vagyis amíg a magyar gazdaság és költségvetés strukturális gondjait nem oldja meg a kormány, a problémák újratermelődnek, azokat nem lehet egyetlen 2024-es megszorítócsomaggal orvosolni.
