Sakkolimpiát rendezünk, de lehet hogy nem lesz, kiket elindítsunk rajta

Polyánszky Zoltán lett a Magyar Sakkszövetség új elnöke. Erre a hírre a sportág szereplőin kívül aligha kapja fel bárki a fejét, pedig a március 11-ei elnökválasztás váratlan drámát hozott, és laikus szemmel megdöbbentő eredménnyel zárult: a szövetség korábbi vezetője, a NER-ben kifejezetten jól mozgó Szabó László a biztos vereség tudatában nem indult újra, a helyére lépő „embere”, Sterbencz Tamás pedig viszonylag simán kikapott. Nagy volt a választás tétje, hiszen Magyarország jövőre sakkolimpiát rendez, ahol nem csak a szervezés szempontjából kellene helytállni, és ez nem lesz könnyű feladat a legjobb magyar sakkozó, Rapport Richárd nélkül, aki tavaly ősszel országot váltott, és immár román színekben versenyez.

A sakkról semmiképpen sem a trükközés, a lejáratás és a fenyegetés jut először eszünkbe, márpedig az elnökválasztási kampányt épp ezek határozták meg. De kezdjük az elején. A magyar sakksport hagyományai és eredményei tekintélyt parancsolók, Maróczy Gézától Portisch Lajoson át Polgár Juditig világklasszis játékosok képviselték hazánkat, a nagyszerű (közel) múltból azonban egy kevésbé dicsőséges jelenbe érkeztünk. Az aktuális helyzetet talán Rapport Richárd búcsúja jellemezte a legjobban: a világ egyik legerősebb sakkozója éves szinten egymillió forintos támogatásban részesült itthon – némi demagógiával: ez a minimálbér fele –, miközben a sakkolimpiára – a tervek szerint – 6 milliárd forintot fordít a kormány. Ez az arány talán magyarázatot ad arra, hogy a magyar versenyző miért fogadta el Sasha Dragic szerb származású romániai milliárdos vállalkozó „visszautasíthatatlan” szponzorációs ajánlatát, és tette át székhelyét a szomszédba. A probléma azonban mélyebben gyökerezik.