Stockholm-fóbia

Most, hogy lassan – talán – a végéhez közeledik a svéd NATO-csatlakozás blokkolásáról szóló különös szappanopera, érdemes feltenni a kérdést: milyen magyar érdek fűződött akadályt gördíteni a folyamat elé? Akárhonnan nézzük, a történet annak példázata, hogy egyre élesebben és nyilvánvalóbban válik el egymástól az ország teljhatalmú urának és az országnak, a magyar nemzetnek az érdeke.

Nem kétlem, hogy Orbán Viktor számára fontos törekvés minél hangsúlyosabb szereplőként megjelenni a világpolitikai játszmákban. Leginkább a nyugati szövetségi rendszerek intézményeiben széles körben alkalmazható vétójoggal élve (visszaélve) tudja a miniszterelnök saját jelentőségét az ország súlyához képest nagyobbnak láttatni. De ezenfelül az elmúlt másfél évben semmiféle értelmezhető érv nem hangzott el a kormányoldal részéről arról, miféle nemzeti érdek indokolja Svédország (és korábban Finnország) NATO-csatlakozásának késleltetését. Az ugyanis, hogy a skandináv ország politikai, közéleti szereplői olykor keresetlenül bírálják a magyar illiberális hatalomgyakorlást és külpolitikai lépéseket, gesztusokat, ilyen horderejű ügyben komolytalan, mondhatni: gyermeteg felvetés.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 1-jéig kapható 2024/4. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!