Az egyre romló demográfiai mutatójú kisebbségi magyarság számára a romák befogadása nemzetstratégiai kérdés nem csak Erdélyben, de Kárpátalján, a Felvidéken és Délvidéken is – sok olyan régió van, ahol egyszerűen megszűnne a magyar iskola, ha a roma gyerekek hirtelen indíttatásból a többség nyelvén működő iskolába iratkoznának be. Kiss Tamás erdélyi szociológussal, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatójával kolozsvári irodájában beszélgettünk a romákkal kapcsolatos tabukról, az etnikai kasztrendszerről és a kitörés esélyeiről.
Nem sokkal a rendszerváltás után, 1992-ben tartottak Romániában népszámlálást, ezen kérdezőbiztosként magam is részt vettem. A kiképzés során a szánkba rágták: a magyarul beszélő cigányokat magyarnak kell beírni, „hogy többen legyünk”. Ez a hozzáállás azóta sem változott, így az azóta történt népszámlálások adatai sem alkalmasak arra, hogy pontos képet kapjunk a tömbmagyar vidékeken lakó magyar ajkú romák számáról. Székelyföldi tapasztalat, hogy a romakérdés csak akkor lesz fontos, amikor népszámlálás van, vagy szavazni kell a tulipánra, vagyis az RMDSZ-re – máskor a jelenlétük egyfajta nyűg, rejtegetni való szociális probléma. A magyar elit monopolizálta a saját kisebbségének politikai képviseletét is – jelenleg nincs magyar roma párt Erdélyben.
• Hány százaléka roma az erdélyi magyarságnak?
• Milyenek voltak korábban a kasztrendszerek? Hogyan zajlott, hogy a romák csak a falu szélére költözhettek és csak napszámos ruhát hordhattak?
• Feloldódnak-e és ha igen, akkor hogyan az évszázados előítéletek?
• Mi lehet a megoldás az áldatlan helyzet felszámolására?
A teljes cikket a Magyar Hang december 17-én megjelent karácsonyi dupla számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
