Tompa Andrea: Természetessé kezd válni az el nem fogadás

A fóliázás önmagában nem érdekel, az viszont sokkal inkább, hogy a homofóbia ennyire normalizálódott – mondja interjúnkban Tompa Andrea. Az írónővel beszélgettünk legújabb, Sokszor nem halunk meg című regényéről, ahogy kollaboránsozásról és még a Barbie-filmről is.

– Többen számoltak be az elmúlt hetekben arról, hogy ha a gyermekvédelminek nevezett törvényt komolyan vennék, az ő könyveiket is lehetne fóliázni. Az önéit is?
– Senkiét nem kellene, nyilván. Ha az enyéimről beszélünk, az öncélú szex kitétel az érdekes. A törvény egyelőre nem vonatkozik a felnőtteknek írt könyvekre. Nem ártana elmagyarázniuk a jogalkotóknak, mi is számít öncélnak. Sokat írtam szexualitásról, önkielégítésről, különféle együttléti formákról, gyakran abortuszról. De semmi nem öncélú a szexualitás ábrázolásában abban az értelemben, hogy mindenki keres valamit. Örömöt, a másik örömét. Önmegismerést. Néha gyereket akarnak nemzeni, de történetesen pont akkor nem sikerül.

– Az ősrégi felfogás lehet ebben, gondolom. Hogy csak az nem öncélú, ami gyereknemzés céljából történik.
– Persze, de hát ez nincs leírva a törvényben. A fóliázás önmagában nem érdekel, és a könyveket sem féltem annyira. Annak ellenére, hogy a Meseország mindenkié is nagyon közel áll a szívemhez, hiszen szerzője vagyok. Sokkal inkább aggódom amiatt, hogy a homofóbia ennyire normalizálódott. Természetessé kezd válni az el nem fogadás. Nagyon közelről látom azt, hogyan hat ez az emberi gondolkodásra Magyarországon és határon túl is.

• Mit szól ahhoz, ha kollaboránsnak nevezik?
• Mi az, amit Bécsben tapasztal, de Budapesten nem?
• Mit gondol Demeter Szilárdról és az irodalompolitikáról?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap augusztus 18-án megjelent, 2023/33. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!