Van, amit nem lehet (köz)pénzen megvenni

Mire költik az adóforintjainkat? Az intézményesített közpénzégetés és -eltulajdonítás idején talán a demokratikus rendszerek állampolgárainál kevesebbszer tesszük fel ezt a kérdést. Belefáradtunk a harácsoláson való bosszankodásba, a hatalom ellenőrzésére pedig végképp nem marad energiánk. Vannak ugyanakkor területek, ahol sokkal nehezebb eltitkolni a költekezést, ilyen a sport is. Akár akarja a kormány, akár nem, az élsportba öntött milliárdok hasznosulása végső soron ellenőrizhető, hiszen a különféle versenyek a szemünk előtt zajlanak.

Januárban a férfi kézilabda-Európa-bajnokság kínált alkalmat arra, hogy felmérjük, vajon a sportágba pumpált vagyonoknak köszönhetően utolérte-e végre a világot a magyar csapat. Mielőtt választ keresnénk a kérdésre, tekintsük át a kézilabda elmúlt másfél évtizedének hazai történetét, hogy megértsük, miért különösen érdekes a válogatott eredményessége idén, a párizsi nyári olimpia évében.  

• Mit jósolt Kocsis Máté, a Magyar Kézilabda-szövetség tavaly leköszönt elnöke, és miért nem vált valóra az ígérete?
• Miért akadályozzák a világklasszis klubok a sportág fejlődését?
• Mi változott a januári Európa-bajnokságon?
• Hogy juthat ki a csapat a Párizsba?
• Hova kellett volna eljutnia a magyar kézilabdának ennyi elköltött közpénzből?