Variációk csodavárásra

A kegyelmi botrány nemcsak az Orbán-rendszer erkölcsi válságának, hanem az ellenzéki politizálás kilátástalanságának is látlelete. Legalábbis ami a pártpolitikai mezőt ma kitöltő, „hivatalos”, létező ellenzéket illeti (mínusz Mi Hazánk). A fideszes identitáspolitika államfői posztra emelt kirakatembere, Novák Katalin bukása (és mindaz, ami a máig magyarázat nélkül maradt eset nyomán történt még) felborította a miniszterelnök és a stábja által minden bizonnyal precízen kidolgozott, a júniusi kettős választásig szóló menetrendet. Egyelőre azonban nem látszik, hogy az ellenzék élni tudna az ölébe pottyant lehetőséggel.

Nem arra gondolok, hogy ne próbálná meg minden módon – a DK esetében a jó ízlés határán is jócskán túllépve – a felszínen tartani az elítélt pedofil bűnsegédjének az ügyét. Ráirányítva a figyelmet politikai és egyházi körök kártékony összefonódására, a feudális kiváltságok világát idéző eljárásra, illetve az ezekért viselt nyilvánvaló kormányzati felelősségre, a sokat sejtető személyi kapcsolatokra. Az nem látszik, hogy az ellenzék képes lenne kihasználni a fideszes gépezet megtorpanását a sorok rendezéséig.

• Mi jelezte a zavart az orbáni évértékelőn?
• Miért nem tud semmit kezdeni az ellenzék a helyzettel?
• Mit gondol a kormánykritikus sokaság?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap március 13-ig kapható 2024/10. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!