Képzeljük el, mit művelne a Fidesz ellenkező esetben! Ezt találtam mondani a minap egy tévéműsorban a kormánypárti méltatlankodásról, miszerint az ellenzék – ó, szörnyűség! - igyekszik politikai tőkét kovácsolni a kegyelmi botrányból. A Demokratikus Koalíció friss, ropogós plakátkampánya aztán megmutatta, hogy van versenytársa az orbáni-rogáni gépezetnek az ellenfél méltóságát hírből sem ismerő, övön aluli támadás terepén. Igazuk van az ellenzéki kritikusoknak, Donáth Annának és másoknak: az Isten? Haza? Pedofília! felkiáltással és a kormányfő fotójával operáló akció finoman szólva is mérhetetlenül ízléstelen.
A miniszterelnöknek egy romlott, a nemzet javait eltulajdonító, minden eszményt meggyalázó autokratikus rendszere van, amelynek működéséből egyenesen következnek a mostanihoz hasonló ügyek, botrányok. De a Gyurcsány-párt üzenetével ellentétben pedofilhálózata bizonyosan nincs. Akkor sincs, ha K. Endre kapcsolati hálóját feltérképezve lépten-nyomon a miniszterelnök szűkebb-tágabb környezetébe botlunk. A DK-féle kampány, gondolom és remélem, visszatetszést kelt a jóérzésű magyarok körében, akiknek gyomra az elítélt pedofil bűnsegédjének adott kegyelmet sem veszi be.
A fentiekből az is következik, hogy egy helyről nem érhetné szó a DK kampányát: a Fidesz köreiből. Hiszen végső soron ők kezdték el a pedofíliával alap nélkül összekenni politikai ellenfeleiket. És most a kegyelmi botránnyal éppúgy megszégyenültek, mint a homofóbiát táplálni és becsatornázni igyekvő pártként annak idején a brüsszeli ereszen.
Ha a romlottságukra gondolunk, méltó választ kapnak az ízléstelen plakátokkal. Ami nyilván mozgásba lendíti a végtelen erőforrások felett rendelkező rogáni gépezetet. A Fidesz és a DK csatájában minden pofon jó helyre megy, de tartok tőle, a politikai pankráció a legkevésbé sem javít majd a mostanság oly sokat emlegetett “valódi gyermekvédelem” állapotán.
