Már neve is van: klímahisztéria.
A
Fideszben és holdudvarában így beszélnek a klímaváltozás
miatti aggodalomról. És ha elutaznak valami mediterrán
nyaralóhelyre, ahol a szélsőséges időjárás miatt épp 15 fok
van meg jégeső, akkor vigyorogva posztolnak, hogy na, tessék,
haladókáim, ez nektek a felmelegedés. Meg úgy általában is
elröhögcsélnek az egészen, mert a sok hülye libsi már megint
talált magának valami sivalkodnivalót.
Hogy
miért? Rém egyszerű: Európában a zöldek előretörtek, márpedig
a zöldeknek és a liberálisoknak elég nagy a közös részhalmaza,
és más se hiányzik mint egy erős zöldmozgalom Magyarországon.
Ez lenne tehát a politikai képlet, ami miatt
keresztény-konzervatívként vihogni kell például azon, ha valaki
megpróbál kevesebb műanyagpalackot az utódjai utódjainak a
sokadik utódjaira hagyni.
Olvastam egy hozzászólást az egyik sokadik erről szóló vitában, és be kell látnom, ez a kisördög ott ücsörög az én vállamon is folyamatosan a fülembe sutyorogva, miszerint milyen kár, hogy a körberöhögött klímakatasztrófa következményeit nem csak a cinikus tagadóknak kell elviselniük.
Ám
pislákol a fény az alagút végén!
Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára írt eszmefuttatást minderről a Mandineren.
Íme,
a vezérgondolat:
„…nem látom be, hogy a szemünk láttára zajló éghajlatváltozás tagadása mitől is volna konzervatív virtus.”
Úgyhogy
most az jön, hogy érdemes figyelni Schneller Domonkos karrierjét,
mert ha a kormány (és csatolmányai) is ebbe az irányba fordulnak,
azzal mindenki jól jár. Egy ilyen kommunikációs hátraarcot meg
simán elviselhetünk a jó cél érdekében. Meg amúgy is
megszoktuk már az ilyesmit.
