A törökök elleni idegenbeli bravúrgyőzelem után Oroszországot fogadta a magyar labdarúgó válogatott a Nemzetek Ligája selejtezőjében. A Puskás Arénában, zárt kapuk mögött rendezett mérkőzés legfontosabb kérdése az volt, hogy meg tudja-e ismételni a Sivasban látott fegyelmezett, látványos, okos játékát Marco Rossi szövetségi kapitány együttese, vagy a csoport legerősebb csapata, Oroszország, mát túl nagy falat lesz. A találkozó felkészülési meccsként is funkcionált, hiszen a magyar válogatott a Bulgária elleni — a koronavírus-járvány miatt júniusról októberre elhalasztott — Európa-bajnoki pótselejtező előtti utolsó tétmérkőzésén lépett pályára.
A kérdésre az első félidőben egyértelmű választ adott a Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány vezette orosz válogatott, amely könnyedén, félgőzzel játszva is fölényesen győzte le a magyar csapatot. Esélyünk sem volt, megszorítani sem tudtuk az oroszokat, és ami még ennél is fájóbb, az a mutatott játék volt, amely még csak nyomaiban sem emlékeztetett a törökök elleni teljesítményre.
Az oroszok tankönyvbe illő támadások végén, vagy hatalmas magyar hibák után szerezték a góljaikat. A 14. percben úgy vitték végig a pályán a labdát, hogy az egy oktatófilmben is helyet kaphatott volna, a mintaszerű passzolgatáshoz a magyar játékosok alázatosan asszisztáltak, Mirancsuk pedig magányában könnyedén gurított a kapuba. Két kimaradt magyar helyzet után a 32. percben az oroszok belőtték a második góljukat. Egy beadás után lepattanó labdával Szalai Ádám addig játszadozott, amíg lelopták a lábáról, Odzojev pedig 15 méterről kilőtte a hosszú sarkot.
A második félidő elején úgy tűnt, kiütéses vereség is lehet a vége. Fernandes olyan gólt lőtt, amitől még a kispályás amatőr meccseken is elszégyellik magukat a védők. A 46. percben megint simán vitték végig a labdát az oroszok, a magyar védők követni sem nagyon tudták a helyzetet. Dzjuba lövőcsellel leültette Gulácsit a kapuban, majd Fernandes elé passzolt, aki megnézhette, éppen hol üres a kapu, és oda is lőtte.
A 3-0-ás előny láthatóan megnyugtatta az orosz válogatottat, a játékosok elérték, amiért jöttek, és már mentek is volna haza, pedig még hátra volt szinte az egész félidőt. A mieink óvatos és kevéssé veszélyes támadásokat vezettek, egy óriási orosz hiba azonban kezünkre játszott. Egy előre ívelt labdára Szemjonov csapott volna, de elesett, Sallai pedig klasszis megoldással emelte a labdát a kapuba, 3-1. Ez feltüzelte az addig elég vérszegény csapatot, folyamatosan mentünk előre, és hosszabb-rövidebb időszakokra beszorítottuk az oroszokat a kapujuk elé. A 70. percben Nikolics kapott remek labdát, közelről bevágta, ezzel egy gólra feljöttünk.
Az utolsó húsz percben nyomott, hajtott és helyenként egészen jól játszva az oroszok fölé emelkedett a magyar válogatott, az újabb gól azonban már nem jött össze, így 3-2-es vereség lett a vége. Marco Rossi legénysége azonban a második félidő nagy részében bizonyította, hogy a törökországi győzelem nem a véletlen műve volt. 3-0-ás hátrányból is fel tudtak állni, volt tartása a csapatnak, és többször is kellemetlen helyzetbe hozták a sokkal magasabban jegyzett ellenfelet. A törökök ellen, és az oroszok elleni második félidőben mutatott játék elég lehet a bolgárok ellen. Ha nyerünk Szófiában októberben, akkor Budapesten fogadhatjuk az Izland-Románia meccs győztesét. Egy újabb győzelemmel pedig kvalifikálnánk magunkat a 2021-re halasztott Európa-bajnokságra.
